"Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, és mit igyatok, se testetekért, hogy mivel ruházkodjatok. Nem több-e az élet a tápláléknál, és a test a ruházatnál? Nézzétek meg az égi madarakat: nem vetnek, nem is aratnak, csűrbe sem takarnak, és mennyei Atyátok eltartja őket. Nem vagytok-e ti sokkal értékesebbek náluk? Aggódásával pedig ki tudná közületek meghosszabbítani életét csak egy arasznyival is? Mit aggódtok a ruházatért is? Figyeljétek meg a mezei liliomokat, hogyan növekednek: nem fáradoznak, és nem fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül akár csak egy is. Ha pedig a mező füvét, amely ma van, és holnap a kemencébe vetik, így öltözteti az Isten, nem sokkal inkább titeket, kicsinyhitűek?" "Ne aggódjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? - vagy: Mit igyunk? - vagy: Mit öltsünk magunkra? Mindezt a pogányok kérdezgetik; a ti mennyei Atyátok pedig tudja, hogy szükségetek van minderre. De keressétek először az ő országát és igazságát, és ezek is mind ráadásul megadatnak nektek. Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja."
Mt 6,25-34.
NE AGGÓDJATOK!
Negyven éven át vezettelek benneteket a pusztában, és nem szakadt le a rólatok a ruha, a lábatokról sem szakadt le a saru. (5Móz 29,4)
Nyolc évvel ezelőtt döntést kellett hoznom, otthagyjak-e egy jó munkahelyet azért, hogy teljes időben a gyermekeimről gondoskodhassak. Isten ekkor a mai igével szólt hozzám. Isten Izráel népéről nagyon gyakorlati módon gondoskodott - a sarujuk sem kopott el. Ez segített elhinnem, hogy ő gondoskodik életünkről, szükségleteinkről, részletekbe menően. Ebből bátorságot merítettem, hogy otthagyjam a munkahelyem; és hitet, hogy Isten gondoskodni fog családunkról. Ez nem volt könnyű, de ő gondoskodott rólunk hónapról hónapra, évről évre.
Mostanában körülményeink megváltoztak, s elkezdtem aggódni. Talán eljött az idő, hogy visszamenjek dolgozni? Hogy találok olyan munkát, amellyel jól kereshetek, s a fiaimról is gondoskodhatok? Valaki a gyülekezetben, aki nem ismerte a helyzetünket, odajött hozzám és megkérdezte, nem érdekelne-e egy állás az ő munkahelyén. Alig hittem el, hogy éppen erre a munkára volt szükségem a munkaidőt és a rugalmasságot tekintve. Hálásan fogadtam el az ajánlatot. Fedezni tudjuk családunk szükségleteit, és újra megtanultam Istenben bízni, aki vezet minket, és gondoskodik rólunk.
Imádság: Köszönjük, Urunk, hogy te vagy a mi gondoskodó Atyánk. Segíts bíznunk benned! Ámen.
Isten törődik életem részleteivel.
Julie Ann Brown (Antrim, Észak-Írország)
