Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt. Hogyan mehetnék oda? - kérdezte Sámuel. Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt mondta: Vigyél magaddal egy üszőborjút, és ezt mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. De Isait hívd meg az áldozati lakomára. Én pedig majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked! És úgy tett Sámuel, ahogyan az ÚR megmondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? Békés szándékkal - felelte. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek velem az áldozatra! Miután szentnek találta Isait és fiait, meghívta őket az áldozati lakomára. Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz az ÚR felkentje, aki most itt van. De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. Ekkor Abinádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Azután Sammát vezette oda Isai, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Így vezette oda Isai Sámuel elé mind a hét fiát, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az ÚR. Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Minden fiad itt van? Hátra van még a legkisebb - felelte ő -, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel azt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. Üzent tehát neki, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend fel, mert ő az! Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és felkente őt testvérei jelenlétében. Akkor az ÚR lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába.
1Sám 16,1-13.
AZ IGAZI ÉRTÉK
El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? Nem én töltöm-e be az eget és a földet? - így szól az Úr. (Jer 23,24)
Egyszer elindultam használt autót vásárolni. Hajlottam arra, hogy csupán az autók külső megjelenését és a szélvédő mögötti árcédulát nézzem. Eszembe jutott azonban apám megjegyzése, hogy könnyű az autó külső felületét szépen kipolírozni, de annál nehezebb a rozsdát eltávolítani alul. Bizony így van ez! Amikor az autók alá néztem, felfedeztem, hogy jó néhány autó, amely kívülről kifogástalannak látszott, alul tényleg rozsdás volt. Nem lett volna bölcs dolog bármelyiket is megvenni.
Isten látja és ismeri az ember valódi énjét. Előle semmit sem lehet elrejteni (Jer 23,24). Semmi sincs, ami ne kerülne egykor napvilágra (Lk 12,2). Dávid az Isten szíve szerinti ember volt (1Sám 13,14), kiválasztott, és jelleme miatt nagyra becsült. Amikor kísértést érzünk arra, hogy megítéljünk másokat, fontos, hogy először vizsgáljuk meg, saját viselkedésünk mennyire kedves Isten előtt.
Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy te jól ismersz minket. Segíts úgy élnünk, hogy mások meglássanak téged bennünk! "Atyánk, szenteltessék meg a te neved! Jöjjön el a te országod! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk naponként. És bocsásd meg bűneinket, mert mi is megbocsátunk minden ellenünk vétkezőnek..." (Lk 11,2-4) Ámen.
Isten a szívet nézi - én is ezt akarom tenni.
Hindrek Taavet Taimla (Észtország)
