"Vigyázzatok, hogy egyet se vessetek meg e kicsinyek közül, mert mondom nektek, hogy angyalaik mindenkor látják a mennyben az én mennyei Atyám arcát."
("Mert az Emberfia azért jött, hogy megmentse, ami elveszett.) Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és eltéved közülük egy, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyekben, és nem megy-e el megkeresni az eltévedtet? Ha azután megtalálja, bizony mondom néktek, jobban örül neki, mint annak a kilencvenkilencnek, amelyik nem tévedt el. Ugyanígy a ti mennyei Atyátok sem akarja, hogy elvesszen egy is e kicsinyek közül."
Mt 18,10-14.
ELVESZETT ÉS MEGTALÁLTATOTT
Mert az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet. (Lk 19,10)
Gyerekkorunk kedvenc játéka a bújócska volt az aranyszőrű vizsla kutyánkkal, Copper-rel. Egymást váltogatva egyikünk feltartotta a kutyát, amíg a többiek elbújtak a sűrű erdőben. Amikor azután elengedtük, a vizsla eltökélten kutatott utánunk, míg mindenkit meg nem talált. Gyengéden megragadott a kabátujjunknál vagy az ingünknél fogva, és biztonságban hazavezetett minden esetben.
Ez a gyermekkori játék segít megértenem Jézusnak az egyik legismertebb példázatát az elveszett juhról. Nagyon beszédesen szól a tanítványai iránti odaadásáról, és megjeleníti Isten kimondhatatlan szeretetét.
Az a tudat, hogy Jézus még egyetlen eltévedt báránya után is elment - énutánam is -, bizonyossággal és örömmel tölt el. Az én Jézussal való kapcsolatomban is volt sok eltévelyedési időszak. Néha egy bukás és kudarc, vagy fájdalmak és türelmetlenség, vagy a világ gyönyörűségének keresése miatt. Az ilyen elkóborlások idején azonban megtapasztaltam, hogy nem kell elrejtőznünk Jézus elől félelmünkben vagy bánatunkban, mert jó Pásztorunk soha nem enged el minket. Ha hozzá kiáltunk, megtalál és hazavezet.
Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy soha nem mondasz le rólunk. Te vagy a mi jó Pásztorunk. Ámen.
A legnagyszerűbb érzés, amikor Isten szeretete ránk talál.
James Baumberger (Connecticut, USA)
