Dicsérjétek az URat! Dicsérjétek Istent szentélyében, dicsérjétek a hatalmas égboltozaton!
Dicsérjétek hatalmas tetteiért, dicsérjétek nagyságához méltóan!
Dicsérjétek kürtzengéssel, dicsérjétek lanttal és hárfával!
Dicsérjétek dobbal, körtáncot járva, dicsérjétek citerával és fuvolával!
Dicsérjétek csengő cintányérral, dicsérjétek zengő cintányérral!
Minden lélek dicsérje az URat! Dicsérjétek az URat!
Zsolt 150.
NEM ANNYIRA CSENDES IDŐ
Minden lélek dicsérje az Urat! Dicsérjétek az Urat! (Zsolt 150,6)
Sok ember számára egyedül lenni Istennel "csendességet" jelent, a körülvevő világ minden zavaró tényezője nélkül. Nekem azonban, mivel extrovertált, kifelé forduló ember vagyok, a csendesség nem a sajátosságom.
Amikor imádkozom, nekem könnyebb hangosan beszélni Istennel, mintha egy embertársamhoz beszélnék. A csendességem része szokott lenni az éneklés is. Néha egy zsoltár vagy egy dicséret szavaival énekelek, melyek az éppen akkor olvasott igeszakaszhoz kapcsolódnak. Időnként az Istennel való egyedüllét része a sírás is - a könnyhullatás valamely családi problémáért vagy a világ állapotáért. Azután vannak esetek, amikor kiáltanom kell haragomban vagy Isten felé való reményvesztettségemben. De a kiáltások inkább az öröm és boldogság ujjongásai, melyeket szavakkal ki sem lehet fejezni.
A zsoltáros ismert valamit ezekről a csendességekről, amelyek igazán nem is olyan csendesek. A Zsolt 147,1 azt mondja: "Milyen jó Istenünkről énekelni, milyen gyönyörű a szép dicséret!" A Zsolt 150 pedig hívja a hangszereket: a kürtöt, lantot, hárfát, dobot, citerát, fuvolát és cintányérokat, hogy minden lélekkel együtt dicsérjék az Urat.
Imádság: Legyen az hangtalan vagy szavakba öntött, hangos vagy csendes, fogadd kedvesen magasztalásunkat, és hálaadásunkat, Istenünk! Ámen.
Az Istennel töltött időnek nem feltétlenül kell csendesnek lennie.
Carol Purves (Cumbria, Anglia)
