"Amikor pedig az Emberfia eljön az ő dicsőségében, és vele az angyalok mind, akkor odaül dicsősége trónjára. Összegyűjtenek eléje minden népet, ő pedig elválasztja őket egymástól, ahogyan a pásztor elválasztja a juhokat a kecskéktől. A juhokat jobb keze felől, a kecskéket pedig bal keze felől állítja." "Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg."
Mt 25,31-40.
FOGADD A JÖVEVÉNYT
Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok. (Mt 25,34-35)
A II. világháború alatt Amerikában sokaknak nem voltak meg az élet alapvető szükségletei - étel és lakóhely -, ahogy mostanában is. Ezen a bizonyos esős téli napon 1944-ben Dél-Louisiana-ban észrevettem egy embert a szomszéd hátsó udvarán. Zilált volt, és a hátsó ajtónk felé közeledett, kezében hozva valamit. A konyhában éppen főző nagymamámhoz szaladtam, hogy szóljak neki. Kinyitotta az ajtót, és láttuk, hogy az idegen egy adag darált húst tart a kezében. Soha nem fogom elfelejteni, ahogy kétségbeesetten azt kérdezte: "Hölgyem, elkészítené ezt a húst számomra?"
A nagymamám ezt válaszolta: "Jöjjön be a hidegről, és elkészítem önnek." Néztem, ahogy elkészítette a húst, tett hozzá más ételt is a családi vacsorából, amit éppen főzött, és felszolgálta az idegennek a konyhaasztalnál. Mialatt evett, felakasztottuk vizes kabátját a kis gázkályha mellé, hogy száradjon. Hamarosan elment. Ha figyelünk mások szükségleteire, akkor felkészülhetünk az ajtónkon bekopogó jövevény érkezésére, és úgy üdvözölhetjük, mintha Jézus lenne.
Imádság: Urunk, adj nekünk könyörületességet, hogy megnyissuk szemünket, szívünket és ajtónkat másoknak! Ámen.
A jövőben igyekszem segítségemet felajánlanom a szükségben lévők számára, és így szolgálni Krisztust.
Charles E. Shea (Texas, USA)
