A karmesternek: Dávid zsoltára. URam, te megvizsgálsz, és ismersz engem.
Tudod, ha leülök vagy ha felállok, messziről is észreveszed szándékomat.
Szemmel tartod járásomat és pihenésemet, gondod van minden utamra.
Még nyelvemen sincs a szó, te már pontosan tudod, URam.
Minden oldalról körülfogtál, kezedet rajtam tartod.
Csodálatos nekem ez a tudás, igen magas, nem tudom felfogni.
Zsolt 139,1-6.
VÁRATLAN NAGYLELKŰSÉG
Nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. (1Sám 16,7)
Egy vasárnap délután, amikor a férjemmel egy megbeszélés kezdetére vártunk a templom előterében, egy férfi jött be. Tudott arról, hogy a gyülekezetünk segíti a hajléktalanokat, és buszjegyre kért pénzt. Adtunk neki öt dollárt, azután elment. Néhány perccel később egy másik férfi jelent meg. Azt gondoltuk, hogy ő is pénzt fog kérni. Meglepetésünkre, ehelyett egy ötdolláros csekket adott a gyülekezetünknek adományként. Abban a pillanatban a hajléktalanokkal kapcsolatos sztereotípiánk megváltozott. Csodálkoztunk ennek az embernek a nagylelkűségén, pedig látszott, hogy kevés pénze van.
Az 1Sám 16-ban Sámuel próféta elment, hogy királlyá kenje Isai egyik fiát. Isai hét idősebb fia ott állt Sámuel előtt, a próféta pedig biztos volt benne, hogy egyikük lesz a kiválasztott. Azonban Isten emlékeztette Sámuelt, hogy Isten a szívet vizsgálja, és nem a külső megjelenést nézi. Végül Dávid, a legkisebb fiú lett a kiválasztott.
Az ötdolláros adomány emlékeztetett, hogy azt nézzem, mit árulnak el egy ember cselekedetei a szívéről. Nem számít a megjelenésünk és a hibáink sem. Isten szeret bennünket és megmutatja, hogyan szeressük egymást.
Imádság: Hálát adunk Urunk, hogy szeretsz bennünket. Segíts, hogy mi is szeretettel forduljunk másokhoz. Ámen.
Isten a hibáimmal együtt szeret engem.
Margaret Anne Martin (Fővárosi Terület, Ausztrália)
