Amikor elbocsátotta a fáraó a népet, nem vezette őket Isten a filiszteusok országa felé, bár az közel volt, mert úgy gondolta Isten, hogy hátha megbánja a nép a dolgot, ha harcot lát, és visszatér Egyiptomba. Ezért kerülő útra vezette Isten a népet a Vörös-tenger pusztája felé. Hadirendben vonultak el Izráel fiai Egyiptomból. József tetemét is magával vitte Mózes, mert ünnepélyesen megeskette ő Izráel fiait: Bizonyosan gondja lesz rátok Istennek, és akkor vigyétek el innen az én tetememet is magatokkal! Azután fölkerekedtek Szukkótból, és tábort ütöttek Étámban, a puszta szélén. Az ÚR pedig előttük ment nappal felhőoszlopban, hogy vezesse őket az úton, éjjel meg tűzoszlopban, hogy világítson nekik, és éjjel-nappal mehessenek. Nem távozott el a felhőoszlop nappal, sem a tűzoszlop éjjel a nép elől.
2Móz 13,17-22.
ISTEN VELÜNK VAN
Az Úr irányítja annak az embernek a lépteit, akinek az útja tetszik neki. (Zsolt 37,23)
Néhány éve részt vettem egy szentföldi zarándoklaton. Jordániában ellátogattunk Petra városába. Lehetőségem adódott végigbarangolni az utat egy nomád beduin vezető segítségével. Az együtt töltött idő alatt megkérdeztem, van-e stratégiája, hogyan kell a sivatagon átutazni. Nem válaszolt rögtön. Ehelyett megállt, felvett egy követ, és jó néhány méterre elhajította. Amikor a kőhöz ért, intett, hogy kövessem. Akkor újból felvette a követ, és megint elhajította. Elmosolyodott és csak annyit mondott: "A sivatagban az egyik kőtől a másik kőig megyek."
Azon az estén a Csendes Percek spanyol változatát olvasva új értelmet nyertek a sivatagi vezetőm szavai. Az életet szakaszokban éljük. Ez egy nagy utazás a különböző élmények között: megpróbáltatások, csalódások, sikerek, és így tovább. Ha kérjük Istent, legyen velünk, akkor a legnehezebb kihívásokkal is úgy nézhetünk szembe, hogy egyszerre csak egy mérföldkövet kell elérnünk.
Imádság: Köszönjük, drága Istenünk, hogy mindig velünk vagy. Te vagy a mi vezetőnk, jó időkben és rossz időkben egyaránt. Ámen.
Isten mindig mellettem van.
Pedro M. Mayol (Puerto Rico)
