Mi tehát azért szeretünk, mert ő előbb szeretett minket. Ha valaki azt mondja: "Szeretem Istent", a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát. Azt a parancsolatot is kaptuk tőle, hogy aki szereti Istent, szeresse a testvérét is.
1Jn 4,19-21.
MEDDIG MÉG?
A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. (Gal 6,9)
Elvált, gyermektelen nő vagyok. Talán úgy gondolják, milyen sok szabad időm van, pedig már 41 éve gondját viselem a húgomnak. Egy skizoaffektív zavar nevű betegsége van, emiatt gyógyszeres kezeléssel kell stabilizálni a hangulatát.
A hosszú évek alatt mindvégig együtt küzdöttünk a betegséggel vívott csatájában. Amikor kiújul nála a mániás állapot vagy a depresszió, a pszichiáterétől kell segítséget kérnem, hogy egyeztessünk a gyógyszerekről. Ha dühroham tör rá, nekem is végig kell szenvednem, titokban imádkozva, hogy nyugodjon meg. Bár sokszor szomorú vagyok a helyzet miatt, a testvérem mégis közelebb hozott az Úrhoz, mivel folyamatos imádságra késztet.
Itt Thaiföldön nincs olyan intézet, ahol a mentális betegségben szenvedőknek állandó felügyeletet biztosítanának. Ezért feltettem Istennek a kérdést: "Nekem kell életem hátralévő részében gondoskodnom a testvéremről?" Isten válasza pedig az volt, hogy türelmesen ápoljam a testvéremet, amíg csak tudom. Ezért ha Isten ide helyezett engem, és azt akarja, hogy segítsek a testvéremnek, örömmel megteszem.
Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy te adsz bölcsességet és türelmet a szeretteinkről való gondoskodáshoz. Add, hogy a te erődet és békességedet közvetítsük számukra. Ámen.
Az Úr ad erőt, hogy tudjak másokon segíteni.
Doris Yeung (Samut Prakan, Thaiföld)