Jézus ekkor leült, odahívta a tizenkettőt, és így szólt hozzájuk: "Ha valaki első akar lenni, legyen mindenki között az utolsó és mindenki szolgája." És kézenfogva egy kisgyermeket közéjük állította, átölelte, majd ezt mondta nekik: "Aki az ilyen kisgyermekek közül egyet is befogad az én nevemért, az engem fogad be; és aki engem befogad, az nem engem fogad be, hanem azt, aki engem elküldött."
Mk 9,35-37.
EGY KÉTÉVES KÉRÉSE
Bizony mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be oda. (Mk 10,15)
Szeretek vigyázni Molly unokámra. Nemrég azonban lázas volt, és nem érezte jól magát. Egy boldogtalan, beteg kétéves bizony kihívást jelenthet. Ám Molly leckét adott nekem Isten szeretetéről.
Ha Molly szomorú vagy feszült, és vigasztalásra van szüksége, nem sír és nem követeli, hogy vegyék fel. Felnéz rám és azt mondja: "Szeretnélek megölelni!", mintha nekem lenne szükségem vigasztalásra! Hogy is lehetne egy ilyen kérésnek ellenállni?
Jézussal való kapcsolatunk is lehet ilyen. Gyakran csak akkor kérjük vigasztalását, ha bajban vagyunk. Csak azt nem vesszük észre, hogy ő Mollyhoz hasonlóan mindig mondja nekünk: "Szeretnélek megölelni!". Jézus akkor is ott akar lenni mellettünk, amikor nem vesszük észre, vagy nem gondoljuk, hogy szükségünk van rá. Menedékünk és erőnk akar lenni, és nem csak a bajban. Hogy állhatnánk ellen egy ilyen kérésnek?
Mindannyian Isten gyermekei vagyunk. S Mollyhoz hasonlóan mondanunk kell Mennyei Atyánknak: "Szeretnélek megölelni!". Mk 10,16-ban ott áll Isten válasza: "Ekkor (Jézus) átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket."
Imádság: Urunk, szeretnénk érezni ölelésed biztonságát. Szükségünk van szerető karjaidra minden nap. Ámen.
Isten karjában a félelem és szomorúság sem győzhet le.
Miles Q. Turner (Illinois, USA)
