Amikor meghallották, mit beszélt Dávid, jelentették
Saulnak, ő pedig magához rendelte. Dávid ezt mondta Saulnak: Senki se csüggedjen el emiatt, elmegy a te szolgád, és megvív ezzel a filiszteussal. De Saul ezt mondta Dávidnak: Nem mehetsz el, hogy megvívj ezzel a filiszteussal, mert még fiatal vagy, ő pedig harcedzett férfi fiatal kora óta. Dávid azonban így felelt Saulnak: Pásztor volt a te szolgád apja juhai mellett, és ha jött egy oroszlán vagy medve, és elragadott egy bárányt a nyájból, utánamentem, leterítettem, és kiragadtam a szájából. Ha pedig ellenem támadt, megragadtam a szakállánál fogva, leterítettem, és megöltem. Leterítette a te szolgád az oroszlánt is, a medvét is: így jár majd ez a körülmetéletlen filiszteus is, mint azok közül bármelyik, mivel csúfolta az élő Isten seregét. Azután ezt mondta Dávid: Az ÚR, aki megmentett engem az oroszlán és a medve karmától, meg fog menteni ennek a filiszteusnak a kezéből is. Saul így felelt Dávidnak: Menj el, az ÚR legyen veled! És felöltöztette Saul Dávidot a saját ruhájába, a fejére rézsisakot tett, és páncélba öltöztette. Felkötötte Dávid Saul kardját is a ruhája fölé, és járni akart, mert még nem próbálta. Ekkor azonban Dávid ezt mondta Saulnak: Nem tudok én ezekben járni, mert nem próbáltam. Le is vetette Dávid ezeket. Kezébe vette a botját, és kiválasztott a patakból öt sima kövecskét; beletette azokat a pásztortáskájába, a tarisznyájába, és parittyával a kezében közeledett a filiszteushoz. A filiszteus is elindult, és egyre közelebb jött Dávidhoz, és előtte ment a fegyverhordozója. Amikor a filiszteus rátekintett, megvetően nézett Dávidra, mert fiatal volt, pirospozsgás és jó megjelenésű. És ezt kérdezte a filiszteus Dávidtól: Hát kutya vagyok én, hogy bottal jössz ellenem? És szidni kezdte a filiszteus Dávidot Istenével együtt. Ezt mondta a filiszteus Dávidnak: Gyere csak ide, hadd adjam testedet az égi madaraknak és a mezei vadaknak! Dávid így felelt a filiszteusnak: Te karddal, lándzsával és dárdával jössz ellenem, de én a seregek URának, Izráel csapatai Istenének a nevében megyek ellened, akit te kicsúfoltál. Még ma kezembe ad az ÚR, leváglak és a fejedet veszem, a filiszteusok seregének a hulláit pedig még ma az égi madaraknak és a mezei vadaknak adom. És megtudja mindenki a földön, hogy van Isten Izráelben. És megtudja az egész egybegyűlt sokaság, hogy nem karddal és lándzsával szabadít meg az ÚR. Mert az ÚR kezében van a háború, és ő ad a kezünkbe benneteket.
1Sám 17,31-47.
MINDENNÉL NAGYOBB BIZALOM
Ezért bizakodva mondjuk: Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem? (Zsid 13,6)
A mai olvasmányunkban a küzdelem a végsőkig kiéleződött, és a tét óriási volt. A jutalom a szabadság volt. A filiszteusok nagyon magabiztosak voltak, hiszen Góliát vezette őket. Az izraelitákat pedig a zűrzavar, a rémület és a félelem kerítette hatalmába. Mindenkit, kivéve egyet, Dávidot, Jesse legfiatalabb fiát. Dávid bízott magában, és azt is tudta, hogy az izraelitákat Isten vezeti. De még biztosabb volt abban, hogy Isten vele van, és meg tudja szabadítani a veszélyből, amellyel készült szembenézni.
Valamennyien megtapasztalhatjuk az életünk során azt, amikor minden ellenünk van, így gyengének, sebezhetőnek érezzük magunkat, és félünk. De épp ezekben az időkben bizalommal gondolhatunk arra, hogy nem vagyunk egyedül. Isten velünk van, és ő átsegít minket.
Imádság: Drága Istenünk, amikor minden összeesküszik ellenünk, segíts szilárdan megállni, tudva azt, hogy te a mi oldalunkon állsz! Jézus nevében imádkozunk. Ámen.
Mint Dávid, én is bízhatok, hogy Isten mindenen átsegít.
Mandy Slade (Somerset, Anglia)
