Boldog ember az, aki az ÚRba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz.
URam, Istenem! Sok csodás tervet vittél véghez értünk, nincs hozzád fogható. Szeretném hirdetni és elmondani, de több annál, amit fel tudnék sorolni.
Véresáldozatban és ételáldozatban nem telik kedved: nyitott fület adtál nekem. Égőáldozatot és vétekáldozatot nem kívánsz.
Akkor így szóltam: Íme, megjelentem, a könyvtekercsben írva van rólam.
Abban telik kedvem, Istenem, hogy akaratodat teljesítsem, törvényed szívemben van.
Zsolt 40,5-9.
NYISD KI A SZEMED!
Érezzétek és lássátok, hogy jó az Úr! (Zsolt 34,9)
Tavaly egy nagy kertet teleültettünk cseresznyefákkal, fehér rózsákkal és egy bukszussal. Ősszel a férjem még körülbelül 90 nárciszhagymát is elültetett a többi növény közé. Amióta csak megvan, minden nap örömmel nézek a kertünkre. Mostanában észrevettem - nagy meglepetésemre -, hogy néhány nárciszhajtás már kidugta a fejét a föld alól, sőt, egy pár már egész magas. Nem vártam őket ilyen korán, így nem is vettem észre eddig.
Gyakran azért maradunk le Isten áldásairól, mert egész egyszerűen nem vesszük észre őket. A nehézségek idején, mikor elfoglaltak és stresszesek vagyunk, s a megoldandó feladatainkra vagy problémáinkra összpontosítunk, nem látjuk meg a jó dolgokat, amelyek mindig körülvesznek minket: a fák és virágok szépségét, a minket támogató barátok kedves szavait, egy szerető unoka mosolyát, vagy egy barátságos idegen kedvességét. Ha egy pillanatra kinyitjuk a szemünket és a szívünket, hálát adhatunk az áldásokért. Ezek arra emlékeztetnek, hogy Isten szeret minket és törődik velünk - akkor is, ha a lehangoló körülmények el is feledtetnék ezt velünk. Hála legyen Istennek!
Imádság: Istenünk, köszönjük életünk minden napján jelenlévő szeretetedet. Emlékeztess minket gondviselésedre, és nyisd meg szemünket, hogy meglássuk áldásaidat! Ámen.
Ha keresem Isten áldásait, mindig megtalálom azokat.
Margaret Martin (Fővárosi Kerület, Ausztrália)
