Dávidé. Világosságom és segítségem az ÚR, kitől félnék? Életemnek ereje az ÚR, kitől rettegnék?
Ha rám támadnak is a gonoszok, szorongató ellenségeim, hogy marcangoljanak engem, majd megbotlanak, és elesnek.
Ha egy egész tábor jön is ellenem, nem fél a szívem. Ha háború tör is rám, én akkor is bizakodom.
Egy dolgot kérek az ÚRtól, azért esedezem: hogy az ÚR házában lakhassam egész életemben; láthassam, milyen jóságos az ÚR, és gyönyörködhessem templomában.
Megóv engem sátrában a veszedelem napján. Elrejt sátra mélyén, magas kősziklára helyez engem.
Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között, ezért örvendezve mutatok be áldozatot az ÚR sátrában, és éneket zengek az ÚRnak.
Zsolt 27,1-6.
KILÁTÁS A CSÚCSRÓL
Magas kősziklára helyez engem. Így hát fölemelt fővel állok ellenségeim között. (Zsolt 27,5-6)
Ahogy kivirradt a reggel a dombok felett, feleségemmel már a Ramona-vízeséshez vezető ösvényen jártunk az Oregon-hegység erdős vidékén. A vízesés felé félúton áttörtünk egy sűrű erdőn, és egy olyan toronymagas sziklához jutottunk, amely korábban el volt rejtve a szemünk elől. A szikla tetejéről kilométerekre elláttunk.
A mai bibliai olvasmányban Dávid azt akarta, hogy Isten elrejtse őt ellenségei elől. Ironikus módon azonban Isten egy magas sziklára állította, ahonnan jól beláthatók voltak ellenfelei állásai. Ez a magas hely, és talán a lelki élmény is, új nézőpontot adott Dávidnak. Ellenségei gyengéknek, problémái kicsiknek tűntek Isten nagyságához képest.
A keresztényeknek is vannak ellenségei. A küzdelmek és kísértések megpróbálhatják hitünket, félelmet és kétséget okozva. Időnként kemények ezek a csaták, és talán kedvünk lenne elrejtőzni. De Krisztus azt akarja, hogy legyőzött ellenségként tekintsünk ezekre. Tudjuk, hogy megbízhatunk Istenben, aki elvezet minket a győzelemre.
Imádság: Hatalmas Istenünk, köszönjük, hogy üdvösségünk sziklája vagy. Segíts, hogy beléd vessük a hitünket! Ámen.
Krisztusban már megnyert csatáink vannak.
Charles Earl Harrel (Oregon, USA)
