Akik pedig test szerint élnek, nem lehetnek kedvesek Isten előtt. Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek. De akiben nincs a Krisztus Lelke, az nem az övé. Ha pedig Krisztus bennetek van, bár a test a bűn miatt halott, a Lélek életet ad az igazság által. Ha pedig annak Lelke lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halottak közül, akkor az, aki feltámasztotta a Krisztus Jézust a halottak közül, életre kelti halandó testeteket is a bennetek lakó Lelke által. Ezért, testvéreim, adósok vagyunk, de nem a testnek, hogy test szerint éljünk. Mert ha test szerint éltek, meg kell halnotok, de ha a Lélek által megölitek a test cselekedeteit, élni fogtok. Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: "Abbá, Atya!" Maga a Lélek tesz bizonyságot a mi lelkünkkel együtt arról, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekek, akkor örökösök is: örökösei Istennek és örököstársai Krisztusnak, ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz a dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk. Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését. A teremtett világ ugyanis a hiábavalóságnak vettetett alá, nem önszántából, hanem az által, aki alávetette, mégpedig azzal a reménységgel, hogy a teremtett világ maga is meg fog szabadulni a romlandóság szolgaságából Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára. Hiszen tudjuk, hogy az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig. De nem csak ez a világ, hanem még azok is, akik a Lélek első zsengéjét kapták, mi magunk is sóhajtozunk magunkban, várva a fiúságra, testünk megváltására. Mert üdvösségünk reménységre szól. Viszont az a reménység, amelyet már látunk, nem is reménység; hiszen amit lát valaki, azt miért kellene remélnie? Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, akkor állhatatossággal várjuk. Ugyanígy segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogyan kell, de maga a Lélek esedezik értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal. Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek gondolata, mert Isten szerint jár közben a megszenteltekért.
Róm 8,18-27.
A MI KÖZBENJÁRÓNK
Segítségem az Úrtól jön, aki az eget és a földet alkotta. (Zsolt 121,2)
Általában izgalommal nézek elébe minden új évnek, az új kezdetek lehetőségeinek. Azonban a 2014-es év első hónapja nem sok reménnyel kecsegtetett. 4 éves kisfiam, Ben tehetetlenül feküdt a kórházi ágyon agysérülés miatt. Családunkban mindent áthatott a szomorúság és a reményvesztettség. Nem tudtuk, mit tartogat számunkra a jövő, vagy, hogy Ben egyáltalán megéli-e a következő 24 órát.
Képtelen voltam felülemelkedni kilátástalan helyzetünkön. Bár éreztem, hogy Isten ott van mellettünk a sötétségben, arra jöttem rá, hogy nem vagyok képes többre, mint egy kétségbeesett imát mormolni újra és újra: "Istenem, kérlek, segíts!" Nem sokkal ezután olvastam a Róm 8,27-t - "Aki a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek szándéka, mert Isten szerint jár közben a szentekért".
A Lélek ismeri legbensőbb gondolatainkat, érzéseinket, szívünk vágyait, és közvetíti mindazokat helyettünk az univerzum Teremtője felé. Amikor a leggyengébbek vagyunk, és már szavaink sincsenek, a Lélek közbenjár értünk. A Lélek, mint állandó segítőnk, mindig ott van. A legreménytelenebb pillanatokban ez a fajta szeretet békével és reménységgel tölt el.
Imádság: Urunk, hálát adunk Szentlelked áldásáért, aki közbenjár értünk a leggyengébb állapotunkban is. Ámen.
Amikor nem találom a szavakat, a Lélek közbenjár értem.
Karen Woodard (Észak-Karolina, USA)
