Júda fiai Gilgálban Józsué elé járultak, és a kenizzi Káléb, Jefunne fia ezt mondta neki: Te tudod, hogy mit mondott az ÚR Mózesnek, az Isten emberének rólam és rólad Kádés-Barneában. Negyven esztendős voltam, amikor elküldött engem Mózes, az ÚR szolgája Kádés-Barneából, hogy kémkedjem ebben az országban. Én olyan hírt hoztam neki, amilyen a szívemből jött. Társaim azonban, akik velem együtt jöttek, megrémítették a nép szívét. De én teljes mértékben követtem Istenemet, az URat. Azon a napon így esküdött meg Mózes: Bizony, a te örökséged lesz és a te fiaidé mindörökké az a föld, amelyre lábad lépett, mivel teljes mértékben követted az én Istenemet, az URat. Mostanáig életben tartott engem az ÚR, ahogyan megígérte. Negyvenöt éve annak, hogy ezt az ígéretet tette az ÚR Mózesnek, amikor a pusztában járt Izráel. Most, éppen ma vagyok nyolcvanöt esztendős. Még ma is olyan erős vagyok, mint amikor Mózes elküldött engem. Amilyen akkor volt az erőm, olyan az erőm most is: harcba vonulok, és visszatérek. Most azért add nekem azt a hegyvidéket, amit megígért az ÚR azon a napon, hiszen te is hallottad akkor, hogy anákok vannak ott és megerősített nagy városok. Talán velem lesz az ÚR, és kiűzöm őket, ahogyan megígérte az ÚR! Józsué megáldotta őt, és örökségül adta Hebrónt Kálébnak, Jefunne fiának.
Józs 14,6-13.
MÉG MINDIG SZOLGÁLNI
A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk. (Gal 6,9)
Az étkezőnk ablaka egy szép parkban lévő rózsabokorra nyílik. A rózsa bimbói és fiatal hajtásai élénksárgák. Amikor kinyílnak, a szirmok halvány rózsaszínűek. Később ismét változik a rózsa színe: tiszta fehérre.
Amikor a természet eme csodáján ámulok, ráeszmélek a hasonlatosságra a rózsa és a saját életem közt. Fiatalon és életerősen minden energiámat az aktív szolgálatnak szenteltem. Középkorúan az erőm egy sokkal gazdagabb és mérsékeltebb mederben folyt. Most életem vége felé járva a hajam fehér, az energiám egyre fogy. Habár a szirmaim lehullnak, "életem rózsája" még mindig illatot és szépséget áraszt.
Csakúgy, mint ahogy a rózsa illatozik és gyönyörű, míg le nem hullajtja szirmait, az élet is tartogat szépséget. 82. évemben a fizikai erőm és energiám korlátozott. De Isten tudja használni életemet, hogy megáldjon másokat imáim által, akiknek komoly bajokkal kell szembenézniük, vagy a bátorító, tanácsadó és támogató szavaimra van szükségük, esetleg a kézimunkáim okoznak nekik örömet. Igen, még mindig sokféleképpen tudok áldást hozni másoknak és szolgálni Istennek.
Imádság: Drága Urunk, kegyelmed által segíts szeretni és szolgálni embertársainkat! Ámen.
Nem számít, hány éves vagyok, Isten tud használni, hogy áldást vigyek embertársaimnak.
Everard Blackman (Queensland, Ausztrália)
