Amikor látták József bátyjai, hogy apjuk meghalt, ezt mondták: Hátha József bosszút forral ellenünk, és visszafizeti nekünk mindazt a rosszat, amit vele szemben elkövettünk! Ezt üzenték tehát Józsefnek: Apád megparancsolta nekünk halála előtt: Ezt mondjátok Józsefnek: Kérünk, bocsásd meg testvéreid hitszegését és vétkét, hogy rosszat követtek el ellened! Bocsásd meg hát azoknak a hitszegését, akik atyád Istenének a szolgái! József sírva fakadt, amikor ezt elmondták neki. Oda is mentek hozzá a testvérei, leborultak előtte és ezt mondták: Szolgáid vagyunk! De József így szólt hozzájuk: Ne féljetek! Vajon Isten vagyok én? Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. Most hát ne féljetek, eltartalak én benneteket és gyermekeiteket! Így vígasztalta őket, és szívhez szólóan beszélt velük. József Egyiptomban lakott, mind ő, mind apjának a háza népe. Száztíz esztendeig élt József, és megláthatta József Efraim fiait harmadíziglen. Manassé fiának, Mákirnak is születtek gyermekei, és térdére vette őket József. Azután József ezt mondta testvéreinek: Én meghalok, de Isten bizonyosan rátok tekint, és majd elvezet benneteket ebből az országból arra a földre, amelyet esküvel ígért meg Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. Meg is eskette József Izráel fiait, és azt mondta: Bizonyosan rátok tekint Isten, és akkor vigyétek el innen az én csontjaimat. Amikor József száztíz éves korában meghalt, bebalzsamozták és koporsóba tették Egyiptomban.
1Móz 50,15-26.
ISTENI GONDVISELÉS
Ti rosszat terveztetek ellenem, de Isten terve jóra fordította azt, hogy úgy cselekedjék, ahogyan az ma van, és sok nép életét megtartsa. (1Móz 50,20)
Az "isteni gondviselés" kifejezés Isten természetfeletti gondoskodásáról és életünk vezetéséről szól. Ez igaz József esetében is, akivel a bátyjai nagyon rosszul bántak (1Móz 37). De ahogy József visszanézett az életére, látta Isten megtartó gondoskodását.
Isten vezetésének megtapasztalása sosem volt világosabb számomra, mint amikor elfogadtam egy álláslehetőséget, s emiatt feleségemmel 13ezer km-re kerültünk otthonunktól, gyerekeinktől, unokáinktól. Nagyon kemény döntéshelyzet volt. Imádkoztam, böjtöltem és mások tanácsát is kértem; miközben Isten vezetésében bíztam. Bár nagy kihívás volt, mégis nagyon áldásos döntés lett.
Ahogy idősödöm, egyre inkább észreveszem Isten gondviselését az életemben, ami legjobban utólag visszatekintve látszik. Ez nem arra ösztönöz, hogy passzívan éljem az életem, és csak várjam, hogy Isten odatol majd a következő eseményhez. Inkább egy mély bizalmat ébreszt bennem a Teremtő felé, akinek nemcsak a mai napomra van gondja, hanem a jövőmet is igazgatja, mindent a javamra alakítva (Róm 8,28). Naponta tanulom Isten gondviselését. Remélem, jó tanítvány vagyok!
Imádság: Urunk, adj nekünk bölcsességet, erőt, és bátorságot, hogy a te akaratodat és vezetésedet keressük! Ámen.
A mai kihívásokban igyekszem a holnapi áldásokat látni.
Gary Miller (Kalifornia, USA)
