Ugyanezen a napon, amikor este lett, így szólt Jézus hozzájuk: "Menjünk át a túlsó partra." Miután tehát elbocsátották a sokaságot, magukkal vitték őt, úgy, ahogy éppen a hajóban volt; de más hajók is voltak a nyomában. Ekkor nagy szélvihar támadt, és a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy az már kezdett megtelni. Ő pedig a hajó hátsó részében volt, és a vánkoson aludt. Ekkor felébresztették, és így szóltak hozzá: "Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?" Ő pedig felkelt, ráparancsolt a szélre, és azt mondta a tengernek: "Hallgass el, némulj meg!" És elállt a vihar, és nagy csendesség lett. Akkor ezt mondta nekik: "Miért féltek ennyire? Miért nincs hitetek?" Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: "Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?"
Mk 4,35-41.
TALPRA ÁLLVA
Azt mondta a tengernek: Hallgass el, némulj meg! (Mk 4,39)
Családommal végül sikerült kijutni a hajléktalanságból, és próbáltunk mindent elölről kezdeni. Nem maradt semmink - nem volt bútorunk, amit a kis albérletünkbe vihettünk volna. A földön ültünk, a földön aludtunk. Nem voltak tányérjaink, sem edényünk. Már mindenünket rég eladtuk, nehogy az utcára kerüljünk. És most munkát kellett találnunk, hogy ennivalót tudjunk venni. Rettegtem, hogy nem fog sikerülni, és újra autóban kell aludnunk. Nagyon el voltam keseredve, és minél inkább a problémára koncentráltam, az annál nagyobbnak tűnt.
Egyik nap, amikor a gyerekek ruháit mostam a fürdőkádban, és úgy éreztem, el vagyok veszve, nincs békességem, Istenhez kiáltottam segítségért. Miután kiterítettem a ruhákat a kerítésre száradni, felmentem a szobába, leültem a földre, és elkezdtem olvasni a Bibliát. Amikor a Mk 4-hez értem, ahol Jézus azt mondja a viharnak: "Hallgass el, némulj meg!", és a vihar lecsendesül, újra és újra ismételtem magamban a szavakat: "Hallgass el, némulj meg!" És akkor megértettem, hogy neki az én problémáim felett is hatalma van.
Kitartóan ragaszkodtam az Istentől kapott békességhez, és idővel sikerült talpra állni. Ha bízunk Istenben, megkapjuk a békességet, amire szükségünk van, hogy szembe tudjunk nézni a problémáinkkal.
Imádság: Szerető Istenünk, ajándékozz meg azzal a békességgel, amit egyedül te tudsz adni! Ámen.
Enyém Isten minden értelmet meghaladó békessége. (Fil 4,7)
Judy Ann Eichstedt (Oklahoma, USA)
