Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen,
az ezt mondhatja az ÚRnak: Oltalmam és váram, Istenem, akiben bízom!
Mert ő ment meg téged a madarász csapdájától, a pusztító dögvésztől.
Tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél a hűsége.
Nem kell félned a rémségektől éjjel, sem a suhanó nyíltól nappal,
sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól.
Ha ezren esnek is el melletted, és tízezren jobbod felől, téged akkor sem ér el.
A te szemed csak nézi, és meglátja a bűnösök bűnhődését.
Ha az URat tartod oltalmadnak, a Felségest hajlékodnak,
nem érhet téged baj, sátradhoz közel sem férhet csapás.
Zsolt 91,1-10.
ISTEN A MENEDÉKEM
Aki a Felséges rejtekében lakik, a Mindenható árnyékában pihen. (Zsolt 91,1)
Néhány évvel ezelőtt sógorommal, Einarral túráztunk Kelet-Norvégia hegyvidékein. Vittünk magunkkal ételt, vizet és kávét az útra, mely erdők és hegyek között vezetett. Hirtelen a napsütéses idő megváltozott, heves zivatar kerekedett. Ahogy esni kezdett, gyorsan egy hatalmas, csavart törzsű, széles és sűrű lombozatú fenyő alá húzódtunk. Letelepedtünk, megettük ebédünket, megittuk a kávét, jól éreztük magunkat.
Einar egyszer csak megszólalt: "Gondoltál már arra, hogy a zsoltáros hasonlót érezhetett a 91. zsoltár írásakor? Úgy érzem, mintha szó szerint az Úr védelmezne most bennünket."
Egy darabig nem szólaltunk meg. Éreztük, hogy az Úr átkarol minket. Menedéket találtunk a viharban aznap, de sokkal fontosabb Isten örök ígérete, hogy minden nap az ő oltalma alatt vagyunk. Olyan volt, mintha Isten a fülünkbe súgta volna: "Mindig pihenhettek az árnyékomban."
Imádság: Drága Istenünk, köszönjük örökké tartó szeretetedet, hogy minden oldalról körülfogsz minket és kezeidet rajtunk tartod (Zsolt 139,5). Ámen.
Isten árnyékában menedékre lelek.
Oystein Brinch (Oslo, Norvégia)
