2018. szeptember 13. csütörtök

Azután útnak indultak Élímből. Megérkezett Izráel fiainak egész közössége a Szín-pusztába, amely Élím és a Sínai között van, a második hónap tizenötödik napján, azután, hogy kijöttek Egyiptomból. És zúgolódni kezdett Izráel fiainak egész közössége Mózes és Áron ellen a pusztában. Mert azt mondták nekik Izráel fiai: Bárcsak haltunk volna meg az ÚR kezétől Egyiptomban, amikor a húsos fazekak mellett ültünk, és jóllakásig ehettünk kenyeret. Hát azért hoztatok ki bennünket ebbe a pusztába, hogy ezt az egész gyülekezetet éhhalálra juttassátok? De az ÚR azt mondta Mózesnek: Majd én hullatok nektek kenyeret a mennyből. Menjen ki a nép, és szedjen naponként egy napra valót. Ezzel teszem próbára, hogy az én törvényem szerint jár-e, vagy sem. Amikor a hatodik napon elkészítik azt, amit bevisznek, az kétszer annyi lesz, mint amennyit napról napra szednek. Ekkor azt mondta Mózes és Áron Izráel fiainak: Ma este megtudjátok, hogy az ÚR hozott ki benneteket Egyiptom országából. Reggel pedig meglátjátok az ÚR dicsőségét, mert meghallotta, hogy zúgolódtok az ÚR ellen. Mik vagyunk mi, hogy ellenünk zúgolódtok? Még ezt is mondta Mózes: Majd ad az ÚR ennetek este húst, reggel pedig kenyeret jóllakásig, mert meghallotta zúgolódásotokat, ahogyan zúgolódtatok ellene. Mik vagyunk mi? Nem ellenünk zúgolódtok ti, hanem az ÚR ellen!

2Móz 16,1-8.

KÖZÖS ÉTKEZÉS

Mindennap állhatatosan, egy szívvel, egy lélekkel voltak a templomban, és amikor házanként megtörték a kenyeret, örömmel és tiszta szívvel részesültek az ételben. (ApCsel 2,46)

Főiskolai éveim alatt barátaim többsége egy zsidó közösséghez tartozott, akik minden hétvégét istentisztelettel és közös vacsorával kezdtek. Jó néhány sabbaton részt vettem, melyet héberül tartottak. Nem értettem a nyelvet és a szertartás menetét, de imádságra használtam fel az időt, és élveztem a békét és a nyugalmat, hogy része vagyok egy közösség istentiszteletének. Bár kezdetben kívülállónak éreztem magam, a sabbatok otthoni gyülekezetem közös étkezéseire emlékeztettek, és a tagok őszinte öröme láthatóvá tette számomra, hogy ők is Isten gyermekei. Távol voltam ugyan az otthonomtól és az ismerős szokásoktól, mégis örültem, hogy tanulhatok barátaim hitéből.
Mózes és Áron már messzire vezette az izraelitákat, amikor a törzs elkezdett zúgolódni az élelem hiánya miatt. Az Úr elleni panaszuknak több köze volt ahhoz, hogy nem bíztak Istenben, mint a két testvér ügyetlen vezetéséhez. Ahogy az izraeliták zúgolódása, úgy az én bizonytalanságom a sabbaton az ismeretlentől való félelemből adódott. Amikor mégis nyitott voltam mások istentiszteleti hagyományára, megtapasztaltam Isten békességét, ami ingyen elérhető bárki számára, aki elfogadja.

Imádság: Drága Urunk, taníts meg, hogy várakozó szívvel várjuk áldásodat! Jézus nevében kérünk. Ámen.

Isten akkor is gyönyörködik az istentiszteletemben, amikor nem ismerem "a szabályokat".
Tim Getz (New York, USA)

IMÁDKOZZUNK A FŐISKOLAI HALLGATÓKÉRT!

Hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges!

2018 Szeptember
Ke Sze Cs Szo Va
27 28 29 30 31 1 2
3 4 5 6 7 8 9
10 11 12 13 14 15 16
17 18 19 20 21 22 23
24 25 26 27 28 29 30

Tárhelyszolgáltatónk

Napi áhítat feliratkozás

Bejelentkezés

Legújabb kommentek