Még ez beszélt, amikor megérkezett a másik, és így szólt: Fiaid és leányaid lakomáztak, és borozgattak elsőszülött testvérük házában. De hirtelen nagy szél támadt a puszta felől, megrendítette a ház négy sarkát, az rászakadt a fiatalokra, és meghaltak. Csak én menekültem meg, hogy hírt adhassak neked. Jób ekkor fölállt, megszaggatta köntösét, és megnyírta a fejét. Azután a földre esve leborult, és így szólt: Mezítelen jöttem ki anyám méhéből, mezítelen is megyek el. Az ÚR adta, az ÚR vette el. Áldott legyen az ÚR neve! Még ebben a helyzetben sem vétkezett Jób, és nem követett el megbotránkoztató dolgot Isten ellen.
Jób 1,18-22.
A VIGASZTALÁS IGAZI FORRÁSA
Isten megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat minden nyomorúságban azzal a vigasztalással, amellyel Isten vigasztal. (2Kor 1,4)
Kétéves unokám halála, amit 23 hónappal később egyetlen gyermekem halála követett, mély bánatba taszított, és a lelkem válaszokat keresett. Miért? Miért ők? Miért én? Hogyan élem ezt túl? Istenem, mit akarsz tőlem?
Életemnek e fájdalmas szakaszában ezekre a kérdésekre kerestem választ. Körülöttem minden és mindenki csak átmeneti enyhülést nyújtott bánatomra. Legnagyobb szenvedéseimben azonban rájöttem, hogy Isten a vigaszom egyetlen, igazi forrása. A Szentlélek vigasztalt, és minden értelmet meghaladó békességet adott. Ez a vigasz nem szüntette meg hirtelen a fájdalmat, és a gyász útját sem rövidítette meg. Helyette azonban a körülményekről a Megváltóra, Jézus Krisztusra helyezte a figyelmemet.
Mindannyian átélünk fájdalmas helyzeteket, melyek kétségbeesést okoznak. De Isten a legtragikusabb körülmények között is velünk van. Ő megvigasztal, és képessé tesz minket arra, hogy mi is megvigasztaljunk másokat azzal a vigasztalással, amit tőle kaptunk.
Imádság: Drága Édesatyánk, köszönjük, hogy velünk vagy legmélyebb bánatunkban. Segíts, hogy a fájdalmak idején is bízzunk benned! Ámen.
Isten még a legmélyebb bánatomban is jelen van.
Princess Miller (Texas, USA)
