Azután felküldtem Júda vezető embereit a fal tetejére, és felállítottam két nagy hálaadó énekkart és menetet. Az egyik jobbfelé indult a várfalon a Szemét-kapu felé. Utána Hósajá ment és Júda vezető embereinek a fele, továbbá Azarjá, Ezrá és Mesullám, Júda és Benjámin, Semajá és Jirmejá. A papsághoz tartozók közül pedig harsonákkal vonult Zekarjá, aki Jónátán fia, aki Semajá fia, aki Mattanjá fia, aki Míkájá fia, aki Zakkúr fia, aki Ászáf fia volt, azután a hozzátartozói: Semajá, Azarél, Milalaj, Gilalaj, Máaj, Netanél, Júda és Hanáni, Dávidnak, az Isten emberének a hangszereivel. Élükön haladt Ezsdrás írástudó. A Forrás-kapunál egyenesen fölvonultak Dávid városának a lépcsőin, a fal följáróján Dávid palotája mellett keletre, a Vízi-kapuig. A másik hálaadó énekkar pedig bal felé haladt, én mentem utánuk, azután a nép fele a falon, a Kemencék tornya mellett a széles falig. Azután az Efraim-kapu, az Ó-kapu, a Hal-kapu, a Hananél-torony és a Méá-torony mellett egészen a Juh-kapuig mentek, és megálltak a Börtön-kapunál. Majd fölállt a két hálaadó énekkar az Isten házában, és velem együtt az elöljárók fele meg a papok: Eljákim, Maaszéjá és Minjámin, Míkájá, Eljóénaj, Zekarjá és Hananjá a harsonákkal, továbbá Maaszéjá, Semajá és Eleázár, Uzzi, Jehóhánán és Malkijjá, Élám és Ezer. Azután énekelni kezdtek az énekesek, Jizrahjá volt a karnagyuk. Azon a napon nagy véresáldozatokat mutattak be, és örültek, mert az Isten nagy örömöt szerzett nekik. Még az asszonyok és gyermekek is örültek. Messzire elhallatszott, hogy mennyire örülnek Jeruzsálemben.
Neh 12,31-43.
HÁLAADÓ KÓRUS
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké tart szeretete! (Zsolt 118,1)
Családunk a munkanélküliség és az állás utáni vadászat érzelmi megpróbáltatásai között őrlődött. Aznap reggel, amikor a fenti szakaszt olvastam Nehémiás könyvéből, különösen elcsüggedtek voltunk. Férjemmel úgy kezdtük a napot, mint mindig; imádkozva sétáltunk egyet a környéken. Aznap reggel azonban valami mást tettünk.
A szükségleteinkért való imádkozás helyett elhatároztuk, hogy csatlakozunk a "hálaadó kórushoz", hasonlóan, ahogy Nehémiás felállította hálaadó kórusait. Nem voltak kéréseink, fohászaink, csak túlcsorduló hálaadás. Mint egy pingpongmeccsen a labdát, dobáltuk egymásnak a hálaadás témáit.
"Köszönjük, Urunk, az új reggelt, az új kegyelmet". "Köszönjük a családunkat". "Hálát adunk a biztonságos környékünkért". "Köszönjük, hogy betöltöd szükségleteinket". "Köszönjük, hogy reményt adsz".
És egyre csak így folytatódott. Majd egy órán át sétáltunk, és nem fogytunk ki az áldásokból, melyekért hálásak voltunk. A csüggesztőnek induló nap örömtelivé változott, egyszerűen csak azért, mert engedelmeskedtünk Isten parancsának, hogy hálát adjunk minden helyzetben.
Imádság: Urunk, minden áldás forrása, hálát adunk azért, hogy megtöltöd életünket jó dolgokkal, még a nehézségek idején is. Segíts mindig hálásnak lennünk! Ámen.
A hálaadás az öröm útját egyengeti.
Lori Hatcher (Dél-Karolina, USA)
