Az ÚR ezt mondta: Jöjj ki, és állj a hegyre az ÚR színe elé! És amikor elvonult az ÚR, nagy és erős szél szaggatta a hegyeket, és tördelte a sziklákat az ÚR előtt; de az ÚR nem volt ott a szélben. A szél után földrengés következett; de az ÚR nem volt ott a földrengésben. A földrengés után tűz támadt; de az ÚR nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. Amikor Illés ezt meghallotta, palástjával eltakarta az arcát, kiment, és megállt a barlang bejáratánál. Egy hang pedig így szólt hozzá: Mit csinálsz itt, Illés?
1Kir 19,11-13.
SZENT CSÖND
A földrengés után tűz támadt; de az Úr nem volt ott a tűzben. A tűz után halk és szelíd hang hallatszott. (1Kir 19,12)
Kislány koromban mindig azt vártam, hogy Isten hangja mennydörögve hangzik majd fel a szétfeszített felhőkön. Mivel ez sosem történt meg, azt gondoltam, Isten nem törődik velem. A mai olvasmány azonban arra emlékeztet, hogy Isten általában nem földet rengető módon beszél velünk, hanem a csendben közelít. Illés halk és szelíd hangként hallotta meg Isten hangját.
Amikor a nagymamám elhunyt, nem tudtam abbahagyni a sírást. Egyedül akartam lenni, ezért túrázni mentem egy hozzánk közel lévő hegyre. Leültem egy sziklára távol a főútvonaltól és távol a modern élet zavaró körülményeitől. Ahogy ott ültem, csak hagytam, hogy folyjon a könnyem. Akkor a gyászban Isten közel jött hozzám. A csendben Isten a nap melegével vigasztalt. A csendben megújított a hűsítő szellővel, és a csendben éreztem, hogy azt mondja: "Nem vagy egyedül. Ezzel még nincs vége. Újra fogod őt látni. Szeretlek téged."
A csendben Isten hangja tisztán hallható. Isten meg akarja mutatni a szeretetét - válaszolni akar a küzdelmeinkre, az örömeinkre, a csalódottságainkra, az álmainkra, és mindenre, ami a szívünkben van. A csendben Isten szól.
Imádság: Drága Istenünk, segíts lecsendesíteni a szívünket, hogy tisztábban hallhassunk téged! Ámen.
Isten szerető hangját hallhatom meg a csendben.
Carrell Jamilano (Kalifornia, USA)
