Tudjátok meg, hogy az ÚR az Isten! Ő alkotott minket, az övéi vagyunk: az ő népe és legelőjének nyája.
Menjetek be kapuin hálaénekkel, udvaraiba dicsérettel! Adjatok hálát neki, áldjátok nevét!
Mert jó az ÚR, örökké tart szeretete, és hűsége nemzedékről nemzedékre.
Zsolt 100,3-5.
EGY KOSÁRNYI ÁLDÁS
Mindenkor örüljetek, szüntelenül imádkozzatok, mindenért hálát adjatok. (1Thessz 5,16-18)
Fiatal édesanyaként az egyik legkevésbé vonzó feladatnak tekintettem a család frissen mosott ruháinak összehajtogatását. Halomba tornyosultak a kis ingek, nadrágok, ruhák, zoknik, babatakarók és hálózsákok nálunk, melyeket órákig tartott összehajtogatni. Szörnyen éreztem magam, ha csak rájuk pillantottam. Aztán egyszer, a morgolódásom kellős közepén, egy gondolatom támadt. "Mi lenne, ha nem házimunkaként tekintenék rá, hanem Isten áldását látnám? Mi lenne, ha családtagjaim ruhájának összehajtogatása közben imádkoznék értük?"
Aztán belekezdtem. A kis takarók és hálózsákok eszembe juttatták, hogy Isten szeretete mindig körbeveszi és megvigasztalja gyermekeimet. Minden ing egy szerető szívért való imádság lett. Még a zoknik végtelen sora is egy-egy imádsággá vált azért, hogy a használóik mindig az Isten útján járjanak. Mielőtt észrevehettem volna, az összes kosár kiürült, az ágy meg tele lett szépen összehajtogatott tiszta ruhával. Túlcsorduló szívvel adtam hálát Istennek gazdag áldásaiért.
Gyermekeim mára már felnőttek, és mindegyiknek van saját családja. A ruhahajtogatás ma sem tartozik a kedvenceim közé, de ha eszembe jut az a kis változtatás a lelki hozzáállásomon, a lélekölő robotolásból egy kosárnyi áldás lesz.
Imádság: Drága Urunk, segíts felismernünk áldásaidat, és hálát adni minden nap. Ámen.
Melyik napi tevékenység válhat imává számomra?
Nancy Clark (Michigan, USA)
