Ekkor előállt egy törvénytudó, hogy megkísértse Jézust, és ezt kérdezte: "Mester, mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?" Ő pedig ezt mondta neki: "Mi van megírva a törvényben? Hogyan olvasod?" Ő pedig így válaszolt: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből, és felebarátodat, mint magadat." Jézus ezt mondta neki: "Helyesen feleltél: tedd ezt, és élni fogsz." Ő viszont igazolni akarta magát, és megkérdezte Jézustól: "De ki a felebarátom?" Válaszul Jézus ezt mondta neki: "Egy ember ment le Jeruzsálemből Jerikóba, és rablók kezébe esett, akik kifosztották, meg is verték, azután félholtan otthagyva elmentek. Történetesen egy pap ment azon az úton, de amikor meglátta, elkerülte. Hasonlóképpen egy lévita is odaért arra a helyre, és amikor meglátta, ő is elkerülte. Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta; odament, olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta. Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked. Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?" Ő így felelt: "Az, aki irgalmas volt hozzá." Jézus erre ezt mondta neki: "Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj."
Lk 10,25-37.
ÖNAZONOSSÁG
Levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul. (Kol 3,9-10)
"Vagyok, aki vagyok" (2Móz 3,14) - válaszolta az Úr, amikor Mózes a nevét kérdezte. Mit válaszolok, ha kérdik, ki vagyok? Mondhatnám a nevemet, vagy, hogy festőművész vagy író vagyok, de egyik sem érne semmit, ha nem lennék valóban az, akinek mondom magam. Értelmetlen lenne, ha azt mondanám, tanár vagyok, de nem tanítanék.
Hasonlóképpen, nem mondhatnám, hogy keresztény vagyok, ha nem igyekeznék a krisztusi vonások szerint élni, és nem mutatnék szeretetet felebarátaim iránt. A pap és a lévita mai olvasmányunkban Isten szolgái voltak, de a samaritánus - akit kitaszítottnak és bálványimádónak tekintettek - több együttérzést mutatott a sebesült idegen iránt. Ezáltal a samaritánus megmutatta, hogy ő nem az, aminek az előítéletek alapján gondoljuk; ő egyszerűen egy ember, aki képes részvétet és szeretetet tanúsítani egy teljesen idegen, egy felebarát iránt. Jézus válasza az írástudónak azt mutatja, hogy rangunk és címünk nem sokat ér. Tehát, nem arról van szó, hogy megmondjuk, kik vagyunk, lévita, pap, barát, anya vagy író. Az számít igazán, hogy felmutassuk, akik valóban vagyunk: Isten gyermekei, akik igyekeznek a Teremtő képmására formálódni.
Imádság: Urunk, segíts szeretnünk teljes szívünkből, lelkünkből és minden erőnkből téged és felebarátainkat! Ámen.
Ma az szeretnék lenni, aki igazán vagyok: Isten gyermeke.
Uyo Ani (Ukrajna)
