Nagy volt az örömöm az Úrban, hogy végre felbuzdultatok a velem való törődésre. Mert gondoskodtatok volna, de nem volt rá alkalmatok. Nem a nélkülözés mondatja ezt velem, mert én megtanultam, hogy körülményeim között elégedett legyek. Tudok szűkölködni és tudok bővölködni is, egészen be vagyok avatva mindenbe, jóllakásba és éhezésbe, a bővölködésbe és a nélkülözésbe egyaránt. Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.
Fil 4,10-13.
A TITOK
Megtanultam, hogy elégedett legyek azzal, amim van. (Fil 4,11)
Néhány évvel ezelőtt a munkám azt kívánta, hogy otthonomtól messze költözzek. Az első néhány hónapban elégedett voltam. Jó munkahelyem volt, kellemes lakásom a tengerpart mellett, melyet egy jó barátommal osztottam meg. Ekkor egy otthoni házaspár látogatott meg, és kérdezték, hogy tudok itt boldog lenni. Arra céloztak, hogy sok száz kilométerre vagyok az otthonomtól, nincs sok barátom itt, nem építettem ki kapcsolatokat. "Nem érzed elszigetelve magad, és nem hiányzik az otthon?" - kérdezték. Ettől kezdve elszigeteltnek és magányosnak éreztem magam, és végül hazaköltöztem.
Később rájöttem, hogy a házaspár megjegyzései a figyelmemet arra irányították, ami hiányzik, nem arra, amim van. Most már értem, hogy sok helyzetben a megelégedettségünk attól függ, hogyan érzékeljük és formáljuk a körülményeinket.
Bizony, igaz ez annak fényében, amit Pál apostol ír a Fil 4-ben. Abban az időben Pál körülményei siralmasak voltak. Minden nehézség ellenére azonban megtanulta a megelégedettség titkát: "Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem". A megelégedettségünk titka Jézus Krisztusban rejlik. Tehát, irányíthatjuk a figyelmünket arra a sok áldásra, amivel Isten elhalmozott minket, nem pedig arra, ami hiányzik az életünkből.
Imádság: Istenünk, segíts a tőled kapott áldásokra figyelnünk, és felismernünk, hogy erőforrásunk Krisztusban van. Ámen.
Milyen Istentől jövő áldás kerülte el a figyelmemet?
Scott Martin (New Jersey, USA)
