Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt. Hogyan mehetnék oda? - kérdezte Sámuel. Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt mondta: Vigyél magaddal egy üszőborjút, és ezt mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. De Isait hívd meg az áldozati lakomára. Én pedig majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked! És úgy tett Sámuel, ahogyan az ÚR megmondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? Békés szándékkal - felelte. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek velem az áldozatra! Miután szentnek találta Isait és fiait, meghívta őket az áldozati lakomára. Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz az ÚR felkentje, aki most itt van. De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. Ekkor Abinádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Azután Sammát vezette oda Isai, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Így vezette oda Isai Sámuel elé mind a hét fiát, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az ÚR. Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Minden fiad itt van? Hátra van még a legkisebb - felelte ő -, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel azt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. Üzent tehát neki, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend fel, mert ő az! Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és felkente őt testvérei jelenlétében. Akkor az ÚR lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába.
1Sám 16,1-13.
NYISD MEG A SZEMEMET!
Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére... Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. (1Sám 16,7)
Nemrég egy kempingtúrán a csillagokat kémleltem egy ideig. Először egy vékony felhőréteg eltakarta őket. A felhők azonban hamarosan eltűntek, tiszta panorámát hagyva maguk után ezernyi ragyogó csillaggal. Mivel városban élek, nem vagyok hozzászokva, hogy ilyen rengeteg csillagot lássak az égen. Feltűnt, hogy minél tovább nézem az égboltot, annál több csillag lesz látható. Mintha a gyönyörűség megsokszorozódna a szemem előtt, felfedve a csillagokat, amiket eddig elhomályosítottak a város fényei.
Sajnos néha engedem, hogy a felszínes általánosítások vagy a világ forgataga eltakarják a körülöttem lévők szépségét. Nem szánok elég időt rá, hogy valóságos értéküket meglássam. A mai olvasmányban Sámuel feltételezte, hogy Isten Eliábot választja felkentjéül. Isten azonban emlékeztette, hogy ő nem azt nézni, amit az emberek. Mi azt nézzük, ami a felszínen van, de Isten az emberek szívét nézi, és látja valódi értéküket. Isten Dávidban olyan tulajdonságokat látott, amit a körülötte élők nem láttak.
Ahelyett, hogy csak a felszínre figyelek, szeretnék olyan ember lenni, aki látja mások szívének igazi értékeit.
Imádság: Urunk, segíts túllépni beidegződéseinken, és úgy látni másokat, ahogyan te látod őket! Ámen.
Minden nap úgy akarok látni másokat, ahogy Isten látja őket.
Victoria Kubasak (Kalifornia, USA)
