Ezékiásnak, Júda királyának a följegyzése, amikor beteg volt, de fölgyógyult betegségéből:
Már azt gondoltam, hogy életem delén kell elmennem a holtak hazájának kapuiba, megfosztva többi évemtől.
Azt gondoltam, hogy nem látom többé az URat az élők földjén, nem láthatok többé embert a világ lakói között.
Hajlékomat lebontják, mint a pásztorok sátrát, megfosztanak tőle. Összetekeri életemet, mint takács a vásznat, elvágja életem fonalát. Reggeltől estig végez velem!
Reggelig igyekeztem megnyugodni, de úgy törte össze minden csontomat, mint az oroszlán. Reggeltől estig végez velem!
Csipogtam, mint a fecske vagy a rigó, nyögtem, mint a galamb, szemeim fönnakadtak: Uram, szenvedek, segíts rajtam!
Mit szóljak? Hiszen amit megmondott, azt tette velem. Így múlnak el éveim lelkem keserűségében.
Uram, az éltet mindenkit, engem is csak az éltet ezek után, hogy megerősítesz és meggyógyítasz.
Bizony, javamra vált a nagy keserűség. Hiszen megmentettél az enyészet vermétől, és hátad mögé dobtad minden vétkemet.
Ézs 38,9-17.
SZEMEIM BÁGYADTAN NÉZTEK
Csipogtam, mint a fecske vagy a rigó, úgy nyögtem, mint a galamb. Szemeim bágyadtan néztek a magasba: Uram, szenvedek, segíts rajtam. (Ézs 38,14)
Jézussal való új életem hajnalán történt, ebéd után a munkahelyem felé. Egy sérült galambra leltünk, ami az úttest szélén vergődött nagy kínok között. Megdöbbenve, némán meredtünk a madárra. Szerettünk volna segíteni rajta, de sem merszünk, sem tudásunk nem volt hozzá.
Amíg mi tehetetlenül álltunk, egy másik galamb érkezett. Körüljárta társát, majd néhány ugrással elkezdte hintáztatni a hátán fekvő madarat. Pár nekilendülés után a galamb újra a talpán állt. A kis tollas doktor ezután sérült társa hátára ugrott, és erővel ütögetni, rángatni kezdte. A beteg madár szenvedett, mégis mozdulatlanul tűrte a tortúrát. Nem értettük, miért volt szükség erre a kínzásra, míg a kificamodott szárny ismét a helyére nem került. Istenről szóló bizonyságtétel volt ez számunkra. "Ti sok verébnél értékesebbek vagytok" (Mt 10,31)
Micsoda gondoskodó és hatalmas Istenünk van, aki még állatairól is így gondoskodik! Nekünk pedig milyen sokáig tart elhinni, hogy aki Fiát értünk adta, a mi életünkre is ügyel. A rendellenes élet helyrehozatala számunkra is sokszor fájdalmas, de bízhatunk Lelke enyhet adó erejében. Bízzunk benne, mert nem hagyja gyermekeit elveszni!
Imádság: Köszönjük Atyánk gondoskodásodat, és hogy az általad rendelt pillanatban megérkezik a segítség! Ámen.
Ahol az ember tehetetlen, ott megmutatkozik Isten kegyelme.
Barabás Mónika (Budapest, Magyarország)
