"Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;
mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen."
"Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket."
Mt 6,9-15.
A MEGBOCSÁTÁS ÍGÉRETE
Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. (Mt 6,14)
Évekkel ezelőtt valaki összetörte a szívem. Könnyek között és haragtól eltelve mélyen eltemettem ezt a negatív tapasztalatot magamban, és azt gondoltam: Ezt majd visszaadom egyszer! Bárcsak azt mondtam volna inkább: Megbocsátok neked! Hosszú ideig tartott, amíg megtanultam, hogyha haragot tartok, és nem akarok megbocsátani, az nem veszi el a fájdalmat, csak meghosszabbítja.
A Szentírás arra emlékeztet, hogy nekünk is meg kell bocsátani, hogy bocsánatot nyerjünk. Nem ismerek olyan embert, aki ne akarná ezt, vagy ne lenne szüksége időnként bocsánatra. Néha mégis megtartjuk magunkban a keserűséget, és közben éppen azt veszítjük el, ami szabaddá tehetne - a megbocsátást.
Amikor a megbocsátást választjuk, ez nem jelenti azt, hogy a másik ember megszabadul cselekedete következményeitől. Azt jelenti, hogy lemondunk arról a jogunkról, hogy saját kezünkbe vegyük a dolgokat; helyette rábízzuk Istenre, hogy tegye azt, amit csak ő tehet. Ha bűnbánó szívvel kérjük, Isten kész megbocsátani. Isten gyermekeként mi is választhatjuk a másoknak való megbocsátás készségét.
Imádság: Urunk, segíts megbocsátanunk azoknak, akik rosszat tettek nekünk, úgy, ahogy te megbocsátottál. Ámen.
Hálából Isten bocsánatáért én is meg akarok bocsátani másoknak.
Christine Baker (Louisiana, USA)
