Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint, akik viszont azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve. Ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izráel közösségétől elkülönítve, és mint az ígéret szövetségein kívül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül éltetek a világban. Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor "távol" voltatok, "közel" kerültetek a Krisztus vére által. Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új emberré teremtse önmagában. Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a kereszt által megölte az ellenségeskedést önmagában, és eljött, és "békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek". Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben az Atyához. Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által.
Ef 2,11-22.
ISTEN HÁZA
Maga Jézus Krisztus, akiben az egész épület egybeilleszkedik, és szent templommá növekszik az Úrban, és akiben ti is együtt épültök Isten hajlékává a Lélek által. (Ef 2,21-22)
Egy lebontásra ítélt hatalmas épület közelében álltam. Korábban sok iroda, üzlet és szervezet kapott itt helyet. A gyülekezetünk is ebben az épületben bérelt egy imatermet. Miközben a lebontásra váró házat néztem, eszembe jutott az első vasárnapi istentisztelet, amin részt vettem. Melegen fogadtak, és lelki otthonomra leltem. Egy életre szóló változás történt bennem.
Megismertem Jézust és Isten szavát. Sok csodálatos emberrel találkoztam, akik később hitbéli testvéreim lettek. Ők ma is hűséges és megbízható barátaim, akikre mindig számíthatok, ha szükségem van rájuk. Hálás vagyok ezekért az emberekért, és az épületért, ahol először találkoztam velük.
Az öreg épületet azért rombolták le, hogy egy szupermarketnek adjon helyet. Ma már egy olyan helyen tartunk istentiszteletet, ami az egyházunké. Az épület minden igényt kielégít, és nincs is messze a régitől.
Habár sok emlék fűz a régi helyhez, Pál efézusi levele arra emlékeztet, hogy az épület nem maga az egyház; a keresztények maguk alkotják az egyházat. Pál azt írja, hogy mi együtt épülünk Isten hajlékává. Milyen csodálatos, amikor a lelki otthonunkat a keresztény emberekkel való közösségben találjuk meg!
Imádság: Drága Istenünk, köszönjük a keresztény közösség ajándékát. Jézus nevében imádkozunk. Ámen.
A gyülekezetem sokkal több, mint egy épület.
Riho Pors (Észtország)
