"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is."
Mt 6,19-21.
RAGYOGJON A FÉNY
Ha sötétségben lakom is, az Úr az én világosságom. (Mik 7,8)
Most, hogy nyugdíjas vagyok, alig várom a kirándulásokat a közeli parkba, a sétákat a fák között. A napsugarak gyakran átszűrődnek a fákon, és rám ragyognak. Néha megállok, és imádkozom: "Uram, hol a te világosságod ma az életemben?" Ahogy továbbsétálok, világossá válnak bennem azok a kincsek, amelyeket a moly és rozsda nem tud felemészteni.
Egy becses fény a barátom, aki mindig ott van, hogy meghallgasson. A másik fény azok a gyülekezeti tagok, akik az együttérzés lelkületével látogatják a betegeket és az időseket. Látom Isten fényét a feleségemben, ahogy kifejezi szeretetét, és törődik gyermekeinkkel és unokáinkkal. Isten világossága ragyog fényesen azoknak a mosolyából is, akik köszönetet mondanak nekünk, amikor ételt adunk az élelmiszerbankból.
Néha az a rengeteg dolog, ami kitölti az életünket, kiolthatja a világosságot, amely az igaz kincsünk. Akár meg is akadályozhatják, hogy láthassuk Urunk jóságát, ami ott van a szemünk előtt. Amikor ez történik, általában itt az idő, hogy megálljunk, lelassuljunk, és Isten jelenlétére összpontosítsunk mindenhol, ahol naponta megfordulunk. Hálát adok az Úrnak az alkalmakért, amikor képes vagyok felismerni a kincseket, amelyeket Isten a szemem elé helyezett.
Imádság: Urunk! Segíts, hogy meglássunk téged minden nap azokban, akik körülvesznek minket! Ámen.
Isten állandó fényforrás lehet az életemben, gyakran ott, ahol kevésbé számítok rá.
William M. Mazmanian (Michigan, USA)
