A kegyelem pedig mindegyikünknek a Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott. Ezért mondja az Írás: "Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek." Az pedig, hogy "felment", mi mást jelent, mint azt, hogy le is szállt erre a földre. Aki leszállt, az "fel is ment", feljebb minden égnél, hogy betöltse a mindenséget. És ő "adott" némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul, vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, a Krisztus testének építésére, míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőttkorra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra, hogy többé ne legyünk kiskorúak, akik mindenféle tanítás szelében ide-oda hányódnak és sodródnak az emberek csalásától, tévútra csábító ravaszságától; hanem az igazsághoz ragaszkodva növekedjünk fel szeretetben mindenestől őhozzá, aki a fej, a Krisztus. Az egész test pedig az ő hatására egybeilleszkedve és összefogva, a különféle kapcsolatok segítségével, és minden egyes rész saját adottságának megfelelően működve gondoskodik önmaga növekedéséről, hogy épüljön szeretetben.
Ef 4,7-16.
OSSZUK MEG ISTEN IGÉJÉT!
Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük. (Mt 18,20)
Gyermekkoromban a nagymamám sok bibliaversre megtanított. Azt mondta, hogyha nem tud aludni, megpróbálja felidézni az összes megtanult igét. Ez megnyugtatja, és segít, hogy békesség legyen a szívében. Most, hogy már 95 éves vagyok, s egyre több időt töltök egyedül otthon, különösen értékelem ezt a nyugalmat és békességet. A Biblia jó társaság az egyedülállóknak, de hasznos a dicsőítésre és a tanulásra is, összekötve bennünket egymással.
Életem nagy részében részesülhettem a közösségi dicsőítés és tanulás áldásaiban. Bár rendszeresen költöztem, s kerültem új közösségbe, mindig lehetőség nyílt lelkészekkel és gyülekezeti tagokkal életre szóló barátságokat kötni. Nemrég csatlakoztam egy női bibliatanulmányozó csoporthoz, ahol az átlagéletkor a sajátom harmada. Attól tartottam, hogy nem fogok tudni lépést tartani velük, s aggodalmam tovább nőtt, mikor egy enyhe szélütéssel kórházba kerültem. Őszintén szólva, a csoport eszembe se jutott, mikor beköszöntött a kedd reggel, utolsó bibliaóránk időpontja. Micsoda meglepetés és öröm ért, mikor kicsi kórházi szobámba besétáltak a csoportom tagjai, hogy megosszák velem a heti leckét! Akár egyedül vagyunk, akár közösségben, a Biblia élethosszig tartó társunk.
Imádság: Urunk, köszönjük, hogy igéd tanulmányozása közben a másokkal való közösség békés ösvényén vezetsz. Ámen.
A Biblia tanulmányozásában nyugalomra és békére lelek.
Dolly Doss (Texas, USA)
