Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.
2Kor 4,16-18.
ISTENT VILÁGOSABBAN LÁTNI
Mert hitben járunk, nem látásban (2Kor 5,7)
Három éves orvosi küzdelem után úgy tűnt, hogy a szemem állapota stabilizálódott. Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy új szemüveget írassak fel magamnak, így hát előjegyeztettem a vizsgálatot. A látszerész azt mondta: "A mostani szemüveg jó, azonban az ön makula degenerációja (sárgafolt sorvadása) előrehaladott az elmúlt évben".
Letört a hír. A látásom soha nem lesz jobb, mint amilyen most, és az új szemüveg sem fog segíteni, gondoltam.
Félelmemet megosztottam azokkal a barátaimmal, akik korábban imádkoztak értem. Sokan bátorítottak bibliai versekkel és gondolataikkal, de a legnagyobb hatást mégis egy gospel egyik sora jelentette: "Nap mint nap, oh drága Uram, három dologért imádkozom: Hadd lássalak téged világosabban, hadd szeresselek téged nagyobb odaadással, hadd kövesselek téged hívebben". Most már az íróasztalom fölött van ez az idézet, és minden nap elgondolkozom rajta.
Természetesen nem a fizikai szemünkkel látjuk Istent, de "látjuk" Istent, amikor imádkozunk, olvassuk a Bibliát, és más keresztényekkel testvéri közösségben vagyunk. Ezek még közelebb visznek bennünket hozzá.
Imádság: Istenünk, kérünk, taníts, hogy rád figyeljünk, és vonj közelebb magadhoz minden nap! Ámen.
Amikor Istenre figyelek, a látásom mindig tökéletes.
Janet Seever (Alberta, Kanada)
