Mózesnek, az ÚR szolgájának halála után ezt mondta az ÚR Józsuénak, Nún fiának, Mózes szolgájának: Az én szolgám, Mózes meghalt. Most azért indulj, kelj át itt a Jordánon, te és ez az egész nép arra a földre, amelyet én adok Izráel fiainak. Nektek adok minden helyet, ahová léptek, ahogyan megígértem Mózesnek. A pusztától és a Libánontól a nagy folyamig, az Eufrátesz folyamig, nyugat felé pedig a nagy tengerig a ti területetek lesz a hettiták egész országa. Senki sem állhat ellened egész életedben. Veled leszek, ahogy Mózessel is vele voltam. Nem maradok el tőled, nem hagylak el. Légy erős és bátor, mert te teszed ezt a népet annak az országnak az örökösévé, amelyről megesküdtem atyáiknak, hogy nekik adom. Csak légy igen bátor és erős, őrizd meg, és tartsd meg azt a törvényt, amelyet Mózes, az én szolgám parancsolt neked. Ne térj el tőle se jobbra, se balra, hogy boldogulj mindenütt, amerre csak jársz. Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek az olvasását, hanem tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva. Akkor sikerrel jársz utadon, és boldogulsz. Megparancsoltam neked, hogy légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az ÚR, mindenütt, amerre csak jársz.
Józs 1,1-9.
CSÓKOK A TENYÉRBEN
Légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr mindenütt, amerre csak jársz. (Józs 1,9)
Amikor a kislányom kétéves lett, el kellett vinnem bölcsődébe, hogy munkába állhassak. Szörnyen nehezére esett az elválás, a nyakamba csimpaszkodott, és sírt, amikor ott akartam hagyni.
Az egyik napon megfogtam a kezét, és néhányszor megcsókoltam a tenyerét. Majd ugyanezt tettem a másik kezével is. "Így ni!" - mondtam. "Most már csókok vannak a tenyeredben. Ha félnél, csak nyiss ki néhány csókot, és tudni fogod, hogy itt vagyok veled, és visszajövök érted. Ez erőt és bátorítást ad majd neked." És ez működött! A kislányom már 12 éves, és a "csókok a tenyérben" még mindig az alvás előtti rituálé része.
Amikor aggodalom fog el, a Józs 1,9 igéje kicsit hasonló számomra. Ismételgetem magamnak, és arra emlékeztet, hogy Isten velem van, és bármi fenyegető dologgal szembenézhetek. Ha visszatekintek, azt látom, hogy ez az ige igaz volt egész eddigi életemre. Megtapasztaltam nehéz időket, de Isten mindenkor velem volt, megtartott, vigasztalt, és megerősített.
Imádság: Szentlélek Isten, amikor eltölt minket az aggodalom vagy a félelem, nyújts vigaszt, emlékeztetve állandó jelenlétedre és irántunk való szeretetedre. Ámen.
A Szentírás vigasztalást nyújt, amikor aggodalmaskodom.
Kristen Lowe (Wisconsin, USA)
