Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!
Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek. A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban. Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetreméltó, ami jóhírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe! Amit tanultatok és átvettetek, hallottatok és láttatok is tőlem, azt tegyétek, és veletek lesz a békesség Istene!
Fil 4,4-9.
ISTEN MEGHALLGATOTT
A börtönben Pál és Szilász imádkozott, és énekkel magasztalta az Istent... hirtelen kinyílt minden ajtó, és mindegyikükről lehulltak a bilincsek. (ApCsel 16,25-26)
Húsz évvel ezelőtt találkoztam először Istennel. 10 éves voltam, utolsó éves az általános iskolában. Mikor a középiskolába felvételiztem, a legtöbb kérdésre nem tudtam a választ. Szomorú voltam, és elcsüggedtem, de az anyukám bátorított, hogy minden rendben lesz. Azt mondta, hogy ezt imádkozzam: "Istenem, te vagy Atyám. Segíts meg a vizsgán!" Komolyan vettem az imádságot, és napokig mondogattam, míg nyilvános nem lett a vizsgaeredmény.
Anyukám ment el a felvételi irodába, hogy megnézze az eredményt. Hazajött és azt mondta: "Megcsináltad! Isten meghallgatott téged!" Határtalan volt az örömöm. Úgy éreztem magam, mint Pál és Szilász, akiknek semmi reménye nem volt, hogy kiszabaduljanak a börtönből, mégis Istenhez fordultak imádságban. Az őr meglepetésére a börtönajtók megnyíltak, a láncok lehulltak, és minden fogoly szabad lett.
A gyerekkori élményem után Istent egy olyan létezőnek képzeltem, aki mindig meghallgatja az összes imádságot. Ez a kép velem maradt mindig; bármikor becsukom a szemeimet, hogy imádkozzak, bizonyos vagyok abban, hogy Isten hall engem.
Imádság: Drága Urunk, segíts tudnunk, hogy meghallgatsz, amikor hívunk téged. Ámen.
Isten hallja, ha hívom őt.
Nwakuche Emeka (Lagos, Nigéria)
