Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt. Hogyan mehetnék oda? - kérdezte Sámuel. Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt mondta: Vigyél magaddal egy üszőborjút, és ezt mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. De Isait hívd meg az áldozati lakomára. Én pedig majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked! És úgy tett Sámuel, ahogyan az ÚR megmondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? Békés szándékkal - felelte. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek velem az áldozatra! Miután szentnek találta Isait és fiait, meghívta őket az áldozati lakomára. Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz az ÚR felkentje, aki most itt van. De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. Ekkor Abinádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Azután Sammát vezette oda Isai, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Így vezette oda Isai Sámuel elé mind a hét fiát, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az ÚR. Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Minden fiad itt van? Hátra van még a legkisebb - felelte ő -, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel azt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. Üzent tehát neki, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend fel, mert ő az! Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és felkente őt testvérei jelenlétében. Akkor az ÚR lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába.
1Sám 16,1-13.
AZ APRÓ ZÖLD HAJTÁS
Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek! (Mt 7,1)
Kertészkedés közben találtam egy növényt, ami - úgy tűnt - elpusztult. Épp ki akartam ásni, mikor megpillantottam rajta egy aprócska zöld hajtást. Talán még meghagyhatnám, gondoltam magamban; és gondot fordítanék rá, és adhatnék neki még egy esélyt. Így is tettem, és a következő évben a virágom lassan kezdett magához térni. Mára egy csodálatos bokor lett belőle, és jövő tavaszra virágot is várok rajta. Örülök, hogy nem vettem el tőle a lehetőséget, hogy növekedjen és virágot hozzon.
Amikor az embereket nézem, sokszor nem veszem észre a bennük rejlő lehetőséget. Milyen jó, hogy szerető Atyánk a szívünket nézi, és lát mindent, amire képesek vagyunk. Isten bátorításával, mások szeretetével és törődésével válhatunk azzá, amire teremtettünk.
Isten vezetésével és segítségével folyamatosan tanulok másképp tekinteni az emberekre. Ahelyett, hogy kritikusan és ítélkezően nézném őket, igyekszem megtalálni mindenkiben az "apró, zöld hajtást", különösen a nehéz emberekben. Szeretnék olyan valaki lenni, aki nemcsak növekedésre, de virágtermésre is ösztönzi őket.
Imádság: Szerető Atyánk, nyisd meg a szemünket, hogy meglássuk másokban a lehetőséget! Segíts, hogy bátorítsunk, ne ítélkezzünk! Ámen.
Isten kinek a bátorítására ösztönöz ma?
Ann Stewart (Dél-Ausztrália, Ausztrália)
