Megszólalt erre Jézus, és ismét példázatokban beszélt hozzájuk: "Hasonló a mennyek országa egy királyhoz, aki menyegzőt készített a fiának. Elküldte szolgáit, hogy hívják össze a meghívottakat a menyegzőre, de azok nem akartak elmenni. Ekkor más szolgákat küldött, akikhez így szólt: Mondjátok meg a meghívottaknak: Íme, elkészítettem az ebédet, ökreim és hízott állataim levágva, és minden készen van: Jöjjetek a menyegzőre! De azok, mit sem törődve ezzel, elmentek: az egyik a földjére, a másik a kereskedésébe. A többiek pedig megragadták szolgáit, bántalmazták és megölték őket. Ekkor a király haragra gerjedt, elküldte seregeit, és elpusztította ezeket a gyilkosokat, városukat pedig felégette. Akkor ezt mondta szolgáinak: A menyegző ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek tehát a keresztutakra, és akit csak találtok, hívjátok el a menyegzőre. Kimentek a szolgák az utakra, összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, gonoszokat és jókat egyaránt, és megtelt a lakodalmas ház vendégekkel. Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve; így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád? Az pedig hallgatott. Akkor a király ezt mondta szolgáinak: kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak."
Mt 22,1-14.
ELHÍVÁS
Sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak. (Mt 22,14)
1979-ben egy viszonylag fiatal és tapasztalatlan általános iskolai tanár voltam, a gyermekkori, vasárnapi iskolában szerzett csekély Krisztus-ismerettel. Aztán egy skót pedagógiai újságban láttam egy tanár/misszionárius álláshirdetést a shetlandi Foula szigetére. Kalandvágyó természetem lévén jelentkeztem az állásra, anélkül, hogy túl sokat töprengtem volna, mit is kíván a misszionárius szerep. Az állást megkaptam.
Akkoriban Foula lakossága 40 fő volt, a pici iskolába kilenc gyermek járt. Az volt a feladatom, hogy istentiszteleteket és temetéseket is vezessek. Elkezdtem olvasni a Bibliát és vallásos kommentárokat. Így növekedtem lelkileg. Nemcsak megismertem és megszerettem Istent, de megtanultam megosztani ezt a szeretetet másokkal. Tudom, hogy 1979-ben az Úrnak már terve volt velem.
Imádság: Köszönöm, Istenem, hogy igédben utánunk nyúlsz, hogy a te áldott gyermekeidként érjünk és növekedjünk. "Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved, jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; ne vígy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké. Ámen." (Mt 6,9-13)
Isten felkészít, hogy szeretetét megosszam másokkal.
Douglas Forrest (Shetland, Egyesült Királyság)
