Amikor továbbhaladtak, betért egy faluba, ahol egy Márta nevű asszony a házába fogadta. Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét. Márta pedig teljesen lefoglalta magát a sokféle szolgálattal. Ezért előállt Márta, és így szólt: "Uram, nem törődsz azzal, hogy a testvérem magamra hagyott a szolgálatban? Mondd hát neki, hogy segítsen!" Az Úr azonban így felelt neki: "Márta, Márta, sok mindenért aggódsz és nyugtalankodsz, pedig kevésre van szükség, valójában csak egyre. Mária a jó részt választotta, amelyet nem vehetnek el tőle."
Lk 10,38-42.
AMI LÁTHATATLAN
Mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók. (2Kor 4,18)
Minden készen állt. A húsvéti kosarakat megtöltöttem édességgel és játékokkal. Műanyagtojásokat rejtettünk el a frissen nyírt fűbe, ahol majd unokáink megkeresik a kosarukhoz illő színűeket. Szendvicseket és desszerteket készítettem. Elégedetten fényképeztem az asztalt, sok órai munkám gyümölcsét, és posztoltam a közösségi médiára. Azonnal érkeztek a kommentek: "Tetszik a kereszt.", "Hogyan csináltad a tükröződést?" Milyen tükröződést? Újra megnéztem a posztot. Egy kereszt alakú tükröződés látszott a kosarakon a közeli ablak felől. Hogy is nem vettem észre?
Jobban figyeltem az előkészületekre, mint az ünneplés igazi okára. Márta és Mária története jutott eszembe. Úgy éreztem magam, mint egy modernkori Márta, aki elmulasztotta az egyetlen fontos dolgot az előkészületekben. Hányszor rohangáltam, hogy minden tökéletes legyen, de nem imádkoztam a vendégeimért és az együtt töltött időért! Hányszor koncentráltam a láthatókra, s elmulasztottam a láthatatlan áldásokat!
Annak a napnak az előkészületei eltűntek: a tojásokat megtalálták, az ételt megették, az unokák hazamentek. De a kereszt üzenete örökké megmarad!
Imádság: Drága Uram, segíts a nagy rohanásban észrevenni jelenlétedet! Ámen.
Ma lelassítok, és Isten jelenlétét keresem.
Susan Kuhn Melvin (Ohio, USA)
