Dávid zsoltára. Az ÚR az én pásztorom, nem szűkölködöm.
Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.
Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért.
Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.
Asztalt terítesz nekem ellenségeim szeme láttára. Megkened fejemet olajjal, csordultig van poharam.
Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az ÚR házában lakom egész életemben.
Zsolt 23.
UTAZÁS A BUSZON
Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem. Lelkemet felüdíti... (Zsolt 23,2-3)
Egy nap a Metro Mobility buszon (mozgáskorlátozottak részére működtetett menetrendszerinti járaton) utaztam, amikor fölszállt egy idősebb férfi, és viccelődni kezdett a magasságomon. A megbántottságom kiült az arcomra is. Ezt látva a férfi ezt mondta: "Nagyon sajnálom, hogy viccelődtem. Azt gondoltam, különös egy ilyen kis termetű ifjú hölgyet a Metro Mobility buszon látni."
Erre így válaszoltam: "Alacsonyabb vagyok a kemoterápiától és egyéb komplikációktól, amelyek az öt-hét éves koromban jelentkező agydaganat miatt jelentkeztek." Ahogy a bocsánatkérés elhangzott, a jármű minden utasa nekünk tapsolt. A férfival egészen a leszállásig mosolyogva néztünk egymásra. Mielőtt leszállt a buszról, megfordult, és azt mondta: "Remélem, a napja hátralevő része már jó lesz!"
Amikor hasonló sértő szavakat hallok, vagy éppen a fogyatékosságommal küzdök, a 23. zsoltárra szoktam gondolni. Szavai felemelnek, és bátorságot adnak a nehéz helyzetekben. Aznap abban segített, hogy beszéljek ezzel az emberrel, és a közös utazásunk jobb legyen. A 23. zsoltár megnyugtató szavai segítenek a fogyatékosságommal is együtt élni.
Imádság: Köszönjük Istenünk, hogy mindnyájunkat megteremtettél és szeretsz. Segíts, hogy elfogadjuk a tőlünk különböző embereket. Ámen.
A Biblia szavai megnyugtatják a lelkemet.
Eve Newman (Minnesota, USA)
