Ujjongj, Sion leánya! Kiálts örömödben, Izráel! Örvendezz, vigadj teljes szívből, Jeruzsálem leánya!
Elveszi rólad az ÚR az ítéletet, eltávolítja ellenségedet. Veled van az ÚR, Izráel Királya: nem kell többé veszedelemtől félned.
Azon a napon így biztatják Jeruzsálemet: Ne félj, Sion, ne csüggedj el!
Veled van Istened, az ÚR, ő erős, és megsegít. Boldogan örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked.
Összegyűjtöm azokat, akik szomorkodnak, mert nem ünnepelhetnek, bár közületek valók, és gyalázatot kell elszenvedniük.
Elbánok majd elnyomóiddal abban az időben. A sántákat megsegítem, és a szétszóródottakat összegyűjtöm, dicsővé és hírnevessé teszem őket az egész földön, ahol gyalázták őket.
Abban az időben, amikor összegyűjtelek, haza is hozlak benneteket. Bizony, hírnevessé és dicsővé teszlek benneteket a föld minden népe között. Meglátjátok majd, hogy jóra fordítom sorsotokat! - mondja az ÚR.
Zof 3,14-20.
KÉTSÉGBEESÉSBŐL REMÉNY
Veled van Istened, az ÚR... Repesve örül neked, megújít szeretetével, ujjongva örül neked. (Zof 3,17)
Másodéves főiskolás koromban összezavarodtam, depressziós lettem, és teljesen bizonytalannak éreztem magam. Valójában nem volt semmilyen nagyobb kiváltó ok, én sem tudtam megmagyarázni, miért érzem olyan magányosnak magam. Továbbra is hittem ugyan Istenben, de kételkedni kezdtem, hogy az életem ér-e valamit neki. Már az ágyból való felkelés és a megszokott dolgok elvégzése is küzdelem volt minden reggel.
Bár nagyon fájdalmas év volt, egy lényeges dolgot megtanultam: Isten akkor van a legközelebb hozzám, amikor szenvedek. Tudtam, hogy a szenvedés nem a büntetése, hanem a késztetése volt, hogy hagyjak fel a saját erőmre és képességeimre való hagyatkozással. Megtanultam Istenre és a Biblia hatalmas igazságaira támaszkodni a saját érzéseim helyett. Isten szeretett engem. Jó terve volt életemmel. Nem vetette szememre bűneimet. Ezek az igazságok megerősítették gyötrődő lelkemet.
Miközben a depresszió szégyene és szomorúsága között vergődtem, imaéletem erősödött és mélyült. A szívem a Biblia igazságaiba kapaszkodott. Azután lassan megtaláltam a kétségbeesésből kivezető utat, hála sok ember segítségének, akik felkaroltak, imádkoztak velem, bátorítottak és tanácsokat adtak. Megértettem, hogy nem vagyok magamra hagyva.
Imádság: Istenünk, amikor a kétségbeesés kísértése ránk tör, taníts minket beléd vetnünk reménységünket! Ámen.
Amikor szenvedek, Isten közel van hozzám.
Kate Underwood (Illinois, USA)
