2019. június 23. vasárnap

Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, magasra emelt trónon ülve. Palástja betöltötte a templomot. Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel arcát takarta el, kettővel lábát fedte be, kettővel pedig repült. Így kiáltott egyik a másiknak: Szent, szent, szent a Seregek URa, dicsősége betölti az egész földet!
A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel. Ekkor megszólaltam:
Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek URát látták szemeim!
És hozzám repült az egyik szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról.
Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva.
Majd az Úr szavát hallottam, aki ezt mondta: Kit küldjek el, ki megy el követségünkben? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj!

Ézs 6,1-8.

TALÁLKOZÁS ISTENNEL

Láttam az Urat, amint egy trónon ült. Magasztos volt és felséges; palástja betöltötte a templomot. Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek. (Ézs 6,1-2)

30 évvel ezelőtt egyházi szociális segélyszolgálatnál dolgoztam. Egy veszélyesen hideg éjszakán nyitva tartottuk az épületünket, így bejöhetett aznap három férfi melegedni az utcáról. Mindnyájunknak meglehetősen nyugtalan éjszakája volt.
Másnap reggel épp indultam haza, megszólalt a telefon, és egy rekedt hang vízszállítást kért, mivel a lakásában megfagytak éjjel a csővezetékek. Kelletlenül elindultam 8 liter vízzel egy közeli, lepusztult, nagy házhoz. Az ajtóban egy hölgy állt, takarókba és kabátokba burkolózva, amitől kétszer akkorának tűnt, mint amekkora valójában volt. Amint beléptem, megtudtam, hogy több mint egy éve nem látogatta meg senki.
Nyitott Bibliával a kezében jóságról és szívességről szóló igékről beszélt. Mögötte megláttam egy Jézust ábrázoló képet. Ahogy ott ültem, a két arc - a vendéglátóm és a "vasárnapi gyerekórás Jézus" - egyszer csak összeolvadt. Egészen addig a pillanatig, ha valaha elképzeltem Isten elhívását, a fentebbi ézsaiási igeszakaszra gondoltam. Ez egyáltalán nem olyan volt. Rájöttem azonban, hogy ezen a lehetetlen helyen olyan szentséget kaptam, amilyet még soha nem tapasztaltam azelőtt. Olyan elhívást éreztem Istentől, amelyet soha nem felejtek el.

Imádság: Ó, Istenünk, segíts mindig nyitottnak lenni a te jelenlétedre és vezetésedre az életünkben! Ámen.

A legváratlanabb helyeken is találkozhatok Isten szentségével.
Robert S. Boggs (Dél-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK A MAGÁNYOS EMBEREKÉRT!

Hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges!

2019 November
Ke Sze Cs Szo Va
28 29 30 31 1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 1

Tárhelyszolgáltatónk

Napi áhítat feliratkozás

Bejelentkezés

Legújabb kommentek