"Amikor imádkoztok, ne legyetek olyanok, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon megállva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony, mondom néktek: megkapták jutalmukat. Te pedig amikor imádkozol, menj be a belső szobádba, és ajtódat bezárva imádkozzál Atyádhoz titokban; Atyád pedig, aki látja, amit titokban teszel, megfizet neked."
"Amikor pedig imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt gondolják, hogy bőbeszédűségükért hallgattatnak meg. Ne legyetek tehát hozzájuk hasonlók, mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek tőle."
"Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved,
jöjjön el a te országod, legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is;
mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma,
és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek;
és ne vigy minket kísértésbe, de szabadíts meg a gonosztól; mert tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen."
"Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket."
Mt 6,5-15.
ISTEN SZERET
Legyen meg a te akaratod. (Mt 6,10)
A többnapos távollétből Edit várt otthon. A konyhában ült az édesanyjával. Imádkoztak. Könnyek között mesélték: szombaton este kisebbik fiunk a barátaival ment el szórakozni. Éjféltájt csörgött a telefon: Zsoltit baleset érte, mentővel szállították be a sürgősségire. Edit a kórházba rohant, de épp csak megnézhette a kómában fekvő fiunkat. Vasárnap sem tudott meg többet. Ellátták fejsérülését, de semmi biztatót nem hallhatott.
Hétfőn már korán a kórházba siettünk. Zsolti fejét oly nagy ütés érte, hogy az arccsont varrata elvált a koponyacsonttól. A kómás állapotot mesterségesen is fenn kell tartani - mondták az orvosok. S hogy mi, szülők, semmiben nem segíthetünk.
Tehetetlenségünkben csak imádkozni tudtunk. Fiunk életé-ért. Hetek teltek el így. Minden változás nélkül.
A harmincadik éjjelen, imádkozásom végén, a Jézus által tanított ima után kétségbeesetten még hozzáfűztem: Uram! Zsolti esetében is a Te akaratod legyen meg, ne a miénk!
És másnap reggel a nővér már a kórházfolyosón így sietett elénk: "Csoda történt! Zsolti felébredt a kómából!" Valóban csoda történt! Zsolti az arccsont rögzítésének kisebb műtéte után rövidesen, maradandó károsodás nélkül, teljesen felépült!
2006-ban történt mindez, s azóta is, amikor csak fiunkra nézek, szívemben hála ébred a mi drága jó Urunk iránt.
Imádság: Jézusunk, taníts minket jól imádkozni. Ámen.
Isten jó, és szeret minket!
Szűgyi Zoltán (Budapest, Magyarország)
