Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával a Krisztusban. Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában. Őbenne van - az ő vére által - a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából, amelyet kiárasztott ránk teljes bölcsességgel és értelemmel. Mert úgy tetszett neki, hogy megismertesse velünk az ő akaratának titkát, amelyet kijelentett őbenne az idők teljességének arról a rendjéről, hogy a Krisztusban egybefoglal mindeneket, azt is, ami a mennyben, és azt is, ami a földön van. Őbenne lettünk örököseivé is, mivel eleve elrendeltettünk erre annak kijelentett végzése szerint, aki mindent saját akarata és elhatározása szerint cselekszik; hogy dicsőségének magasztalására legyünk, mint akik előre reménykedünk a Krisztusban. Őbenne pedig titeket is - miután hallottátok az igazság igéjét, üdvösségetek evangéliumát, és hívőkké lettetek - eljegyzett pecsétjével, a megígért Szentlélekkel, örökségünk zálogával, hogy megváltsa tulajdon népét az ő dicsőségének magasztalására.
Ef 1,3-14.
NAGYAPAI SZERETET
Kérlek tehát titeket én, aki fogoly vagyok az Úrért: éljetek méltón ahhoz az elhívatáshoz, amellyel elhívattatok. (Ef 4,1)
Nem tudom elképzelni biológiai nagyapám mély fájdalmát, amit akkor érzett, amikor az új adoptáló családom magához vett. Tudta jól, hogy ez az utolsó alkalom, amikor még láthat engem. Hat évesen én voltam "nagypapa kislánya", az, aki a karján szokott egyensúlyozni, aki levette a nagy cowboykalapját, és saját fejére tette. Hogy más családnak kellett odaadnia, ez teljesen összetörte a szívét. De az irántam érzett nagy szeretete arra ösztönözte, hogy egy jobb életet biztosítson számomra annál, mint amit ő tudott volna nyújtani.
Amikor arra gondolok, hogy nagyapám mi mindent adott fel értem, mindig eszembe jut Isten Jézus odaadásában megnyilvánuló szívet facsaró áldozata. Nagyapámhoz hasonlóan Isten is valami jobbat szeretett volna számunkra nyújtani, olyan életet, ami nincs elszakítva tőle a bűn miatt. Így feláldozta egyetlen Fiát, mint engesztelő áldozatot a mi bűneinkért, hogy örökbe fogadhasson, és országa örökösévé tehessen minket.
Minden nap igyekszem olyan életet élni, amire a nagyapám büszke lenne. De még ennél is inkább törekszem arra, hogy olyan életet éljek, mely méltó az elhívásomhoz.
Imádság: Istenünk, köszönjük, hogy gyermekeidnek fogadtál bennünket. Adj bátorságot, hogy megvalljuk bűneinket, és azokat átadva, megszabadulhassunk tőlük. Ámen.
Olyan életet szeretnék, mely méltó Isten áldozatos szeretetéhez.
Anne Hayton (Indiana, USA)
