2019. október 2. szerda

Elindult Jákób Beérsebából, és Hárán felé tartott. Egy olyan helyre ért, ahol eltölthette az éjszakát, mikor a nap lement. Fogott egyet az ott levő kövek közül, azt a feje alá tette, és lefeküdt azon a helyen. És álmot látott: Egy létra volt a földre állítva, amelynek teteje az égig ért, és Isten angyalai jártak azon fel és le. Odafönt pedig az ÚR állt, és ezt mondta: Én vagyok az ÚR, atyádnak, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene! Ezt a földet, amelyen fekszel, neked adom és a te utódaidnak. Annyi utódod lesz, mint a föld pora, terjeszkedni fogsz nyugatra és keletre, északra és délre, és áldást nyer általad, meg utódod által a föld minden nemzetsége. Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és visszahozlak erre a földre. Bizony, nem hagylak el, amíg nem teljesítem, amit megígértem neked. Amikor Jákób fölébredt álmából, ezt mondta: Bizonyára az ÚR van ezen a helyen, és én nem tudtam! Félelem fogta el, és így szólt: Milyen félelmes ez a hely! Nem más ez, mint Isten háza és a menny kapuja. Reggel fölkelt Jákób, fogta azt a követ, amely a fejealja volt, fölállította szent oszlopként, és olajat öntött a tetejére. Azután elnevezte azt a helyet Bételnek, azelőtt Lúz volt annak a városnak a neve. És ilyen fogadalmat tett Jákób: Ha velem lesz Isten, és megőriz ezen az úton, amelyen most járok, ha ad nekem ételül kenyeret és öltözetül ruhát, és békességben térek vissza apám házába, akkor az ÚR lesz az én Istenem. Ez a kő pedig, amelyet szent oszlopként állítottam föl, Isten háza lesz, és bármit adsz nekem, a tizedét neked adom.

1Móz 28,10-22.

AZ OTTHONTÓL TÁVOL

Az Úr vezet majd szüntelen, kopár földön is jól tart téged, és csontjaidat megerősíti. (Ézs 58,11)

31 évesen nagy döntés előtt álltam. Előtte négy évig egy csendes-óceáni szigeten tanítottam, és a szerződésem nemsokára lejárt. A házam messze volt a falutól, nem volt telefonom, nem volt gyülekezetem. Nemrég váltam el, és nemsokára munkám sem lesz. Bár az otthonomtól több ezer mérföldre voltam, Istenhez mégis közel.
Miközben a földúton gyalogolva bizonytalan jövőmön gondolkodtam, az ég kéken ragyogott, a nap pedig hétágra sütött. Istenhez fordultam vezetésért. Költözzek haza a szüleimhez az Egyesült Államokba? Menjek vissza a főiskolára? Keressek másik állást a tengerentúlon? Mit tegyek?
A válasz hang nélkül, mégis világosan érkezett: "Dönts, ahogyan jónak látod! De ne feledd el, hogy én veled vagyok, és bármit teszel, velem együtt tedd!" Nagy békesség töltött el. Tudtam, hogy megtalálom az utam, és minden rendben lesz.
Azóta negyven év telt el. Ahogyan Jákobnak megígérte Isten, hogy "én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy" (1Móz 28,15), úgy volt velem is életem minden lépésénél.

Imádság: Atyánk, nagy vigasztalás tudni, hogy te velünk vagy, és soha nem hagysz el minket. Ámen.

Bármit teszek, Isten mindig mellettem van.
Karen Lewis (Florida, USA)

IMÁDKOZZUNK AZOKÉRT, AKIK ÚJ MUNKAHELYET KERESNEK!

Hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges!

2019 Október
Ke Sze Cs Szo Va
30 1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30 31 1 2 3

Tárhelyszolgáltatónk

Napi áhítat feliratkozás

Bejelentkezés

Legújabb kommentek