Valóban nagy nyereség a kegyesség megelégedéssel, mert semmit sem hoztunk a világba, nem is vihetünk ki semmit belőle. De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. Akik pedig meg akarnak gazdagodni, kísértésbe meg csapdába, sok esztelen és káros kívánságba esnek, amelyek az embereket pusztulásba és romlásba döntik. Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme, amely után sóvárogva egyesek eltévelyedtek a hittől, és sok fájdalmat okoztak önmaguknak.
Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre. Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt. Meghagyom neked az Isten színe előtt, aki életet ad mindennek, és Krisztus Jézus színe előtt, aki Poncius Pilátus előtt bizonyságot tett azzal a szép hitvallással, hogy tartsd meg a parancsolatot szeplőtelenül, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus megjelenéséig. Ezt a maga idején megmutatja majd a boldog és egyetlen Hatalmasság, a királyok Királya és uraknak Ura. Övé egyedül a halhatatlanság, aki megközelíthetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, és nem is láthat: övé a tisztelet és az örökkévaló hatalom. Ámen.
1Tim 6,6-16.
IGAZI HÁLA
De ha van élelmünk és ruházatunk, elégedjünk meg vele. (1Tim 6,8)
Nemrég hallottam egy prédikációt arról, hogyan mutathatjuk ki a hálánkat azzal, hogy azt akarjuk, amink van, és nem azt hajszoljuk, amire vágyunk. Nekem itt a halálsoron nem sok mindenem van, és alig csinálhatok bármit is, így korábban állandóan azért imádkoztam Istenhez, hogy adjon többet. Nemrég azonban azt kértem, segítsen, hogy inkább hálás tudjak lenni azért, amim van, ahelyett, hogy arra koncentrálok, amim nincs.
Egyszer levest készítettem, és miközben főtt, egyik írásomon dolgoztam. Ahogy megcsapott a leves finom illata, a gyomrom elkezdett korogni. Hálás voltam, hogy van mivel csillapítani az éhségemet. Abban a pillanatban öröm töltötte be a lelkemet, és azt mondtam Istennek: "Uram, köszönöm a levest, és hogy meghallgattad könyörgésemet a hálás szívért." Éreztem, hogy Istent örömmel tölti el, hogy értékelem az ajándékot, amit kaptam. Akkor, ott megértettem, hogy Isten eddig is mindent megadott, amire szükségem volt, és ezután is meg fog mindent adni. A megelégedettség érzése töltötte be a szívemet.
Imádság: Drága Istenünk, add, hogy mindig értékelni tudjuk a te ajándékaidat! Ámen.
Az Isten felé való hála táplálja a megelégedettséget.
George T. Wilkerson (Észak-Karolina, USA)
