Ezt mondja az ÚR, Izráel királya és megváltója, a Seregek URa: Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs isten.
Kicsoda olyan, mint én? Szóljon, mondja meg, sorolja fel, hogy mi történt, amióta hajdan népet alkottam; és mondják el a jövendőt, ami következik.
Ne rettegjetek, és ne féljetek! Hiszen régóta hirdettem, megmondtam, és ti vagytok a tanúim! Van-e isten rajtam kívül? Nincsen kőszikla, nem tudok róla!
Ézs 44,6-8.
ISTEN PÓTOLHATATLAN
Én vagyok az első és az utolsó, rajtam kívül nincs isten. (Ézs 44,6)
A hiány az egyetlen tulajdon - írta több mint harminc évvel ezelőtt egyik versében a délvidéki származású, sajnos nagyon fiatalon elhunyt Sziveri János barátom, költőtársam (kinek hiányát - baráthiány - máig szenvedem), és én akkor egy megjegyzésre, mintegy magyarázatul, rögtön hozzátettem: mert bár lehet általánosítani, az nagyon is személyre szabott, személyes.
Az ezredfordulón idéződött ez fel bennem, amikor a kecskeméti Forrás folyóirat engem is felkért, írjak szócikket a készülő Hiány-lexikonukba. Nevezetesen, hogy mit tekintek a legnagyobb, legfajsúlyosabb hiánynak?
Hosszas gondolkodás után a választ végül így sikerült megfogalmaznom: magam az apa-, barát-, haza- és szeretethiányt éltem (élem) meg a legnehezebben, de/vagy talán éppen emiatt, a földi életben ugyancsak felismerhető - ám ennek betöltési igényének szándékát mégis csak az e világi létben eldönthető - legfontosabb hiánynak (esetleg költőiesebben: a hiányok hiányának) ma az Istenhiányt nevezem.
Az Istenhiány Isten formájú. Isten hiánya semmivel sem pótolható. Isten semmi mással nem helyettesíthető be maradéktalanul, csak magával az Istennel.
Ma is e hiány betöltésének boldog megtapasztalása éltet.
Imádság: Drága Urunk, Istenünk, oly jó tudni, hogy vagy nekünk, és Atyánknak szólíthatunk! Ámen.
Isten semmivel sem pótolható.
Szűgyi Zoltán (Budapest, Magyarország)
