Az ÚR azonban ezt mondta Sámuelnek: Meddig bánkódsz még Saul miatt, hiszen én elvetettem, és nem marad Izráel királya? Töltsd meg olajjal a szarudat, és indulj! Elküldelek a betlehemi Isaihoz, mert ennek a fiai közül szemeltem ki a királyt. Hogyan mehetnék oda? - kérdezte Sámuel. Ha meghallja Saul, megöl engem. De az ÚR ezt mondta: Vigyél magaddal egy üszőborjút, és ezt mondd: Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. De Isait hívd meg az áldozati lakomára. Én pedig majd tudtodra adom, hogy mit kell tenned: azt kend fel, akit én mondok neked! És úgy tett Sámuel, ahogyan az ÚR megmondta neki. Amikor megérkezett Betlehembe, remegve mentek eléje a város vénei, és azt kérdezték: Békés szándékkal jöttél-e? Békés szándékkal - felelte. Azért jöttem, hogy áldozatot mutassak be az ÚRnak. Szenteljétek meg magatokat, és jöjjetek velem az áldozatra! Miután szentnek találta Isait és fiait, meghívta őket az áldozati lakomára. Amikor megérkeztek, és meglátta Eliábot, ezt gondolta: Biztosan ez lesz az ÚR felkentje, aki most itt van. De az ÚR ezt mondta Sámuelnek: Ne tekints a megjelenésére, se termetes növésére, mert én megvetem őt. Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van. Ekkor Abinádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Azután Sammát vezette oda Isai, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Így vezette oda Isai Sámuel elé mind a hét fiát, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az ÚR. Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Minden fiad itt van? Hátra van még a legkisebb - felelte ő -, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel azt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. Üzent tehát neki, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend fel, mert ő az! Sámuel pedig fogta az olajos szarut, és felkente őt testvérei jelenlétében. Akkor az ÚR lelke szállt Dávidra, és attól kezdve vele is maradt. Sámuel pedig elindult, és elment Rámába.
1Sám 16,1-13.
LELKI RÖVIDLÁTÁS
Mert nem az a fontos, amit lát az ember. Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az Úr azt nézi, ami a szívben van. (1Sám 16,7)
Néhány évvel ezelőtt rövidlátást és szemtengelyferdülést állapított meg nálam az orvos. Sorstársaim bizonyára tudják, milyen nehézségeket okoz folytonosan szemüveget viselni, de anélkül minden homályos, és nehéz a tárgyak felismerése. Látok egy alakot a távolban, de nem tudom, ki az, s ez zavaró és lehangoló lehet.
Néha hasonló lelki rövidlátással élünk, szemellenzőkkel, melyek akadályozzák, hogy túllássunk önigazultságunkon, előítéleteinken és sztereotípiánkon. Felcímkézzük az embereket, és felidézzük a múltbéli hibáikat. Jézus azonban, látva az embereknek az élet meghatározta körülményeit, irgalommal és szeretettel fordult feléjük. A vámszedőket és prostituáltakat egyenlő tisztelettel kezelte. Ezzel elnyerte az emberek igaz szeretetét és bizalmát.
Krisztus követőiként az a feladatunk, hogy bizonyságot tegyünk, és segítő kezet nyújtsunk mindenkinek, függetlenül helyzetüktől és körülményeiktől. Hiszen Krisztus ránk tekintett, amikor elesettek voltunk, és szeretetében, irgalmában megmentett minket.
Imádság: Drága Urunk, vedd el a lelki szemellenzőnket, és segíts a te látásmódoddal tekinteni az emberekre, szeretettel és könyörülettel! Ámen.
Isten leginkább azt nézi, ami a szívemben van.
Narda Luz Vargas Guerrero (Dominikai Köztársaság)
