Várom az URat, várja a lelkem, és bízom ígéretében.
Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt, mint az őrök a reggelt.
Bízzál, Izráel, az ÚRban, mert az ÚRnál van a kegyelem, és gazdag ő, meg tud váltani.
Meg is váltja Izráelt minden bűnéből.
Zsolt 130,5-8.
VÁRAKOZÁS
Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt. (Zsolt 130,6)
28 éves lelkészi szolgálatom alatt több tucat kórházi váróteremben több száz családdal várakoztam együtt. Minden család arról számolt be, hogy a várakozás a legnehezebb, tele gyötrelemmel, szomorúsággal, magánnyal és félelemmel. Mindenki számára nagyon nehezen elviselhető ez a szomorúsággal teli, passzív várakozás.
Van azonban egy másfajta várakozás, ami alatt fát állítunk, gyertyát gyújtunk és koszorút készítünk. Ez a várakozás örömteli, megvidámítja a lelket. Egész évben várjuk, örömmel készülve a gyermek Krisztus megjelenésére. Ahogy közeledik a nap, az izgatottság nő, és igyekszünk egyre több jót tenni ismerősökkel és idegenekkel egyaránt. Reményteli várakozásban vagyunk, mert tudjuk, hogy érkezik a jó hír a jászolba és a szívünkbe. Bárcsak mindannyian együtt tudnánk énekelni a zsoltárossal, hogy "Lelkem várja az Urat, jobban, mint az őrök a reggelt"!
Ahogyan az álmos éjjeliőr várja a napfelkeltét, ami megszabadítja fáradságos munkájából, mi is úgy várjuk ezt a hónapot, hogy megjelenjen a Fiú, aki megszabadít minket.
Imádság: Szerető Istenünk, töltsd meg szívünket azzal a reménységgel, ami mások szolgálatára ösztönöz. Ámen.
Az adventi időszakban még jobban fogom várni az Urat.
Kevin L. Thomas (Alabama, USA)
