2020. március 29. vasárnap

Mit mondjunk tehát? Maradjunk a bűnben, hogy megnövekedjék a kegyelem? Szó sincs róla! Akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még benne? Vagy nem tudjátok, hogy mi, akik a Krisztus Jézusba kereszteltettünk, az ő halálába kereszteltettünk? A keresztség által ugyanis eltemettettünk vele a halálba, hogy amiképpen Krisztus feltámadt a halálból az Atya dicsősége által, úgy mi is új életben járjunk. Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is. Hiszen tudjuk, hogy a mi óemberünk megfeszíttetett vele, hogy megsemmisüljön a bűn hatalmában álló test, hogy többé ne szolgáljunk a bűnnek. Mert aki meghalt, az megszabadult a bűntől. Ha pedig meghaltunk Krisztussal, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. Hiszen tudjuk, hogy Krisztus, aki feltámadt a halottak közül, többé nem hal meg, a halál többé nem uralkodik rajta. Mert aki meghalt, az meghalt a bűnnek egyszer s mindenkorra, aki pedig él, az az Istennek él. Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban.

Róm 6,1-11.

ERŐS VAGYOK?

Ha ugyanis eggyé lettünk vele halálának hasonlóságában, még inkább eggyé leszünk vele a feltámadásának hasonlóságában is. (Róm 6,5)

Egész városunkat megrázta, mikor pár nappal az érettségi előtt három helyi fiatal autóbalesetben meghalt. Kettőjüket magam is tanítottam, és szeretettel emlékezem rájuk. Patakzottak a könnyeim, amint másnap az iskola felé hajtottam. A családjaikért, barátaikért imádkoztam és útmutatásért, hogyan vigasztalhatom meg a tanítványaimat. Nem akartam, hogy lássák rajtam, hogy sírtam, ezért mielőtt kiszálltam a kocsiból, egy mozdulattal letöröltem a könnyeimet, és megpróbáltam erősnek mutatkozni. Az egyik diáknak, aki elment a folyósón mellettem, bizonyára feltűnhettek duzzadt, vörös szemeim. Megállt és csendesen ennyit mondott: "Úgy gondolom, most szüksége van egy ölelésre." Megöleltük egymást és mindketten sírtunk. Együttérzése mutatta, hogy itt van a sírás ideje.
Megtanultam, hogy egy megrázó tragédia alkalmával nincs értelme rejtegetni szomorúságunkat. Keresztényként pedig tudhatjuk, hogy aggodalmaink ellenére is erősek maradhatunk abban a bizonyosságban, hogy a halál nem mindennek a vége. Miközben a gyászunkkal küszködünk, az ígéret, amit Jézus Krisztus halála és feltámadása által kaptunk megerősít bennünket és reménységgel tölt el.

Imádság: Istenünk, köszönjük Fiadat, akinek feltámadása bizonyossá teszi számunkra, hogy a halál nem a vég. Ámen.

Erősségem az Úrtól jön.
Jill Allen Maisch (Maryland, USA)

IMÁDKOZZUNK A KÖZÉPISKOLÁS DIÁKOKÉRT!

Hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges!

2020 Március
Ke Sze Cs Szo Va
24 25 26 27 28 29 1
2 3 4 5 6 7 8
9 10 11 12 13 14 15
16 17 18 19 20 21 22
23 24 25 26 27 28 29
30 31 1 2 3 4 5

Tárhelyszolgáltatónk

Napi áhítat feliratkozás

Bejelentkezés

Legújabb kommentek