De most így szól az ÚR, a te teremtőd, Jákób, a te formálód, Izráel: Ne félj, mert megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy!
Ha vízen kelsz át, én veled vagyok, és ha folyókon, azok nem sodornak el. Ha tűzben jársz, nem perzselődsz meg, a láng nem éget meg.
Mert én, az ÚR, vagyok a te Istened, Izráel Szentje, a te szabadítód! Kárpótlásul adom érted Egyiptomot, Etiópiát és Szebát adom helyetted.
Ézs 43,1-3.
REMÉNYSÉGBEN ELŐRE
Ne félj, mert én veled vagyok, ne csüggedj, mert én vagyok Istened! Megerősítelek, meg is segítelek, sőt győzelmes jobbommal támogatlak. (Ézs 41,10)
Egyik reggel - munkába menet - észrevettem egy aranyos kis madarat, ahogy a járdán sétál. Muszáj volt lelassítanom, hogy megcsodáljam. A madárka egyszer csak a busszal és teherautóval teli úttest felé vette az irányt. Ijedtemben gyorsan elálltam az útját. Kicsit arrébb repült, majd ismét az út felé indult. Én újra elé álltam. Csipogott valamit, majd egy közeli ágra repült, és szinte szemrehányóan nézett rám.
Örültem, hogy nem ütötte el egy autó, de ez a nézés rádöbbentett, hogy sokszor én is úgy viselkedem, mint ez a madár. Néha én is megpróbálok a saját álmaimat és vágyaimat követve menni előre, de akadályok állják el az utamat. Ilyenkor - a kismadár csipogásához hasonlóan - én is panaszkodom Istennek, hogy miért állt az utamba. Visszatekintve azonban látom, hogy az akadályoknak mindig valami célja volt. Ezek az útlezárások vezettek oda, ahol ma vagyok, és Isten volt az, aki mindvégig oltalmazott az úton. Ha nehézségekkel vagy akadályokkal kerülünk is szembe, nem kell aggódnunk. Reménységgel a szívünkben haladhatunk tovább, mert Isten velünk van.
Imádság: Atyánk, köszönjük határtalan szeretetedet. Bocsásd meg, amikor nélküled próbálunk menni az úton! Segíts Jézus példáját követve kérni, hogy "ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te" (Mt 26,39)! Ámen.
Ha az út lezárul előttem, Isten óv engem.
Hisako Adachi (Kanagawa, Japán)
