Azután kivezette az ÚR, és azt mondta: Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Azt mondta neki: Ennyi utódod lesz! Abrám hitt az ÚRnak, aki ezért igaznak fogadta el őt. Azután ezt mondta neki: Én az ÚR vagyok, aki kihoztalak Úr-Kaszdimból, és neked adom ezt a földet örökségül. Abrám ezt mondta: Ó, Uram, URam! Miből tudom meg, hogy én öröklöm azt? Ezt mondta neki: Hozz nekem egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét és egy hároméves kost, egy gerlicét és egy galambot. Elhozta neki mindezeket, azután kettéhasította őket, és mindegyiknek az egyik felét a másik felével szemben helyezte el; de a madarakat nem hasította ketté. Ekkor ragadozó madarak szálltak a húsdarabokra, de Abrám elhessegette őket. Naplementekor az történt, hogy mély álomba merült Abrám, és rémítő nagy sötétség borult rá. Ekkor az ÚR azt mondta Abrámnak: Tudd meg, hogy a te utódaid jövevények lesznek egy olyan országban, amely nem az övék: rabszolgákká teszik, és nyomorgatják őket négyszáz évig. De ítéletet tartok azon a népen is, amelyet szolgálnak, és azután nagy vagyonnal jönnek ki. Te pedig békességgel térsz őseidhez, és késő vénségedben temetnek el.
1Móz 15,5-15.
HIT
Jézus így szólt hozzá: Mivel látsz engem, hiszel: boldogok, akik nem látnak, és hisznek. (Jn 20,29)
Úgy gondoltam, hogy jól ismerem azt a történetet, amikor Isten azt ígéri Abrámnak, hogy olyan sok lesz az utódja, mint az égen a csillag. De nem igazán gondoltam át a szakasz befejezését. Isten azt mondta Abrámnak, hogy nézzen föl az égre és számolja meg az égen a csillagokat, ha képes rá. (1Móz 15,5) Mindig azt feltételeztem, hogy ez éjszaka történt, de a következő hét vers eseményei után ezt olvashatjuk: "Napnyugtakor aztán Abrám mély álomba zuhant, és rémítő nagy sötétség borult rá." (12) Nagyon elcsodálkoztam azon, hogy amikor Isten arra kérte Abrámot, hogy nézzen fel az égre, fényes nappal volt. Ha valóban így történt, Abrám nem láthatott egyetlen csillagot sem, amely csak aláhúzná azt, hogy micsoda hitet és bizalmat kért az ÚR tőle. Ezzel Isten arra kérte Abrámot, hogy legyen hite még akkor is, ha a beteljesedésének semmi bizonyítékát nem látja. Abrám kész volt teljesen elkötelezni magát Isten akarata mellett.
Milyen gyakran várom, hogy imádságaimra a válasz akkor érkezzen, ahogyan terveztem, nem pedig amikor Isten szeretné. Isten időzítése különbözik a miénktől, miközben a számunkra készített úton vezet. Talán az ösvény nem mindig könnyű vagy tisztán látható, de bízhatunk, hogy Istenünk megtartja ígéreteit.
Imádság: Istenünk, segíts, bíznunk, hogy te mindig megtartod ígéreteidet. Hűségesen akarunk követni téged! Ámen.
Jövőmet Istenre bízom.
Kurt Elward (Virginia, USA)
