Mária pedig a sírbolton kívül állt és sírt. Amint ott sírt, behajolt a sírboltba, és látta, hogy két angyal ül ott fehérben, ahol előbb Jézus teste feküdt; az egyik fejtől, a másik meg lábtól. Azok így szóltak hozzá: "Asszony, miért sírsz?" Ő ezt felelte nekik: "Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették." Amikor ezt mondta, hátrafordult, és látta, hogy Jézus ott áll, de nem ismerte fel, hogy Jézus az. Jézus így szólt hozzá: "Asszony, miért sírsz? Kit keresel?" Ő azt gondolta, hogy a kertész az, ezért így szólt hozzá: "Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hova tetted, és én elhozom." Jézus nevén szólította: "Mária!" Az megfordult, és így szólt hozzá héberül: "Rabbuni!" - ami azt jelenti: Mester. Jézus ezt mondta neki: "Ne érints engem, mert még nem mentem fel az Atyához, hanem menj az én testvéreimhez, és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz, és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez, és a ti Istenetekhez." Elment a magdalai Mária, és hírül adta a tanítványoknak: "Láttam az Urat!", és hogy ezeket mondta neki.
Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: "Békesség néktek!" És miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy látják az Urat. Jézus erre ismét ezt mondta nekik: "Békesség néktek! Ahogyan engem elküldött az Atya, én is elküldelek titeket." Ezt mondván, rájuk lehelt, és így folytatta: "Vegyetek Szentlelket!"
Jn 20,11-22.
A FELTÁMADOTT KRISZTUS
Aznap, amikor beesteledett, a hét első napján, ott, ahol összegyűltek a tanítványok, bár a zsidóktól való félelem miatt az ajtók zárva voltak, eljött Jézus, megállt középen, és így szólt hozzájuk: Békesség nektek! (Jn 20,19)
1981 szeptemberében a norvég sandnesi templom többheti zárva tartás után újra megnyílt. Miközben lelkészként ott szolgáltam, egy olyan adományt kapott a gyülekezet, mely lehetővé tette egy új oltárkép elkészítését.
Miután részt vett néhány istentiszteleten, a művész, Per Odd Aarrestad úr elkezdte az alkotómunkát. Az eredmény lenyűgöző volt - egy vésett fa dombormű a feltámadt Krisztusról. A szentély újranyitása során a művész rövid beszédet mondott: "Mielőtt elkezdtem dolgozni a domborművön, éreznem kellett ennek a gyülekezetnek a lelkiségét" - mondta. "Rájöttem, hogy ennek a gyülekezetnek szüksége van egy képre a feltámadt Krisztusról az üres kereszt előtt, ahova felfeszítették három nappal korábban." A művész egy fontos igazságot jelenített meg: a megfeszített Jézus most már a feltámadt Krisztusként van velünk minden nap.
Imádság: Mindenható Istenünk, köszönjük, hogy körülveszel határtalan szereteteddel és törődéseddel. Áldunk, hogy elküldted közénk Fiadat, és új életet adtál nekünk. Ámen.
Hogyan tükrözhetem ma Krisztus szeretetét?
Oystein Brinch (Oslo, Norvégia)
